23. rész - Regii

Carmen:

A buli utáni napon a fiúknak koncertjük volt, és Jamie-vel elhatároztuk, hogy meglepjük őket azzal, hogy megnézzük a fellépésüket. Hihetetlen volt, nagyon profin csinálták. A koncert után még elmentünk vacsorázni, így elég későn értünk vissza a hotelbe. Másnap reggel nyúzottan keltem fel az ágyból. Körbenéztem, de Jamie sehol sem volt. 

Gyorsan elkészültem, majd a fiúk szobája felé vettem az irányt. Mikey kócosan, reggeli borostával az arcán nyitott ajtón, s mikor megláttam egy pillanatra megállt a szívverésem. Hebegtem egy "jó reggelt-et" majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Ujjaimmal beletúrtam sötét hajába, az ő keze pedig a pólóm alatt a derekamat simogatta. Kissé elhúzódtam tőle, fejemet a nyakába fúrtam, míg ő a vállamat puszilgatta.

- Hol vannak a többiek? - motyogtam.

- Miért érdekel? - kérdezett vissza, miközben kissé letolta a felsőm ujját, hogy jobban hozzáférhessen a vállamhoz. Szorosabban fogta a derekamat, és teljesen behúzott a szobába, majd becsukta magunk mögött az ajtót úgy, hogy közben nem engedett el.

- Ash és Luke elmentek vásárolni, Calum pedig Jamie-vel van valahol, szóval egyedül vagyunk - nézett a szemembe és pimaszul rám mosolygott. A torkomban dobogó szívvel húztam közelebb magamhoz és közelebb hajolva hozzá lassan megcsókoltam. Remegő kezekkel fogtam meg a pólója alját majd óvatosan kibújtattam belőle. Ő megsimogatta az arcomat, szemével fürkészően nézte az enyémet, majd egy apró mosollyal megfogta a kezemet és az ágyhoz vezetett. Gyengéden ledöntött, majd fölém hajolt és a nyakamat kezdte csókolgatni. Közben elkezdte kigombolni az aznap felvett kockás ingemet, majd lehúzta rólam. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, s míg ő a felsőtestemet simogatta, elmélyülten csókolóztunk. 

Egy kis idő múlva az övcsatjához nyúltam, majd kikapcsoltam azt, ezután a lábammal nehézkesen lehúztam a farmerét. Michael belenyögött a csókunkba, mire elmosolyodtam. 

Beleharapott az ajkamba, majd oldalra fordított és magunkra húzta a takarót. A mellkasára döntöttem a fejem, hallgattam gyors, zakatoló szívdobogását, miközben légzésemet igyekeztem lassítani. Nyomott egy puszit a fejem búbjára, majd úgy helyezkedett, hogy szemünk egy szintbe kerüljön. Néhány másodpercig elvesztünk egymás tekintetében.

- Szeretlek, Carmen -  suttogta alig hallhatóan, én pedig, mikor meghallottam azt a szót a fellegekben éreztem magam a boldogságtól. 

- Én is szeretlek, Michael - mosolyodtam el, majd ismét megcsókoltam.

***

Később Mikeynak is el kellett mennie valami ügyet intézni, így Jamie-vel töltöttem a délutánt. Elhatároztuk, hogy elmegyünk egyet vásárolgatni, csajos délutánt tartunk. Miután vettünk egy pár cuccot, beültünk egy kávézóba. A reggeli események miatt egész nap kicsattantam az örömtől és ez barátnőmnek is feltűnt.

- Mi van ma veled? - kérdezte mosolyogva, miután már harmadszor szólt rám, amiért elbambultam a tejeskávémon lévő tejszínhabra. 

- Semmi, semmi - tűrtem a fülem mögé a hajam, de mosolyomat nem tudtam visszafojtani. 

- Na, jó most azonnal elmeséled mi történt közted és Mike között reggel, különben a tejszínhab az arcodon fog kikötni - hajolt közelebb nevetve. 

Éreztem, hogy vörösödni kezdek.

- Igazából semmi... - kezdtem - Na, jó valami azért mégis és... Azt mondta, hogy szeretet.

Jamie-vel egy ideig néztük egymást, majd szinte egyszerre tört ki belőlünk egy igazi tinilányos visongás, ami miatt a kávézó többi vendége rosszallóan nézett ránk.

- Oké, szerintem menjünk, mielőtt kitiltanak minket innen - állt fel Jamie, én pedig követtem.

Az utcán éreztem, hogy rezeg a telefonom, ezért gyorsan előkaptam a zsebemből.

- Mikey írt, hogy visszaértek a hotelba - mondtam Jamie-nek, ő pedig máris leintett egy taxit.

A mi szintünkre érve láttuk, hogy a srácok a közös nappaliban várnak minket. Calum azonnal felpattant és Jamie felé indult, én pedig odaléptem az én... szőke srácomhoz...

- Hát te meg mit csináltál a hajaddal? - karoltam bele Mikey-ba.

- Nem árt egy kis újítás néha - mosolyodott el.

- Bolond vagy - nevettem fel.

- Igen, de a tiéd.

- Pedig én szerettem a sötét hajadat - biggyesztettem le a számat játékosan. 

- Azért bízom benne, hogy kárpótolni tudlak emiatt a veszteségért - nyomott egy puszit a homlokomra. 

- Szerintem nem ez lesz a legmerészebb hajszín, amit látunk majd tőle - mondta Ash és elhaladva Mikey mellett megborzolta immár szőke tincseit.

- Hát való igaz nem a hajadért szeretünk - bújtam hozzá, ő pedig felnevetett. 

22.rész ~Pinky

. : Jamie : .

Mikor beértünk a klubba fülledt, cigaretta és alkoholtól volt nehéz a levegő. Mindenhol emberek táncoltak a klub szélén pedig volt egy hatalmas bár. Nem akartunk Carmennel inni így csak kólát kértünk de nem sokkal később meg is találtak minket a srácok.  A pultos srác Carmennél kezdett el bepróbálkozni miközben a táncoló tömeg felé kezdtek el minket terelni, ugyan is hozzám pedig egy elég magas fekete hajú fiú csapódott. Kicsit fura volt mert hirtelen tűnt föl  a srác és egyáltalán egy szót se beszéltünk. Kedves mosollyal hajolt közelebb hozzám majd próbálta túlordítani a zenét.
- Jc vagyok! És te?
- Jamie!
- Nagy baj lenne ha egy táncra elrabolnálak? - hajolt kicsit hátrébb majd és rám kacsintott mire én elnevettem magamat majd kicsit beljebb léptem a tömegbe, és kezdtem el a dübörgő basszusra táncolni.
Vihogva értünk a hotelbe vissza Carmennel egymásba karolva mentünk a lift felé. A liftbe levettem már a vörös magassarkúmat és a kezembe fogtam miközben még mindig nagyban hangosan cseverészve nevetgéltünk míg vártuk hogy fölérjünk az emeltünkre. Egyfolytában vihogtuk csak azt nem tudtuk hogy még is min, de valami igazán vicces volt akkor is mert alig bírtuk abba hagyni. Nevetne nyomtam le a kilincset és léptem be a szobába és dobtam le a magassarkúmat. Kuncogva léptem beljebb és tettem le a táskámat miután a fülbevalómat kezdtem el kiszedni a fülemből.
- Még is merre voltatok ennyi ideig? - szólalt meg mögöttünk egy mély hang mire mind a ketten halálra rémülve ugrottunk föl és pördültünk meg a tengelyünk körül. Rob és az összes srác a szobánkba volt és mind minket néztek, és Calum, Mikey és Rob kevésbé szórakozottan.
- Mindenki tudja hol voltunk, és nem is vettük igazán észre hogy mennyi ideig vagyunk odakint, miért most hány óra van? - kerestem ki a táskámból a telefonomat mikor megláttam az időt kicsit elszörnyedtem hajnali kettő ahhoz képest hogy Carmennel megbeszéltük hogy éjfélre itthon leszünk, vagy max. fél egyre, hát nem jött össze...- Elszaladt az idő, de nem ittunk semmit sem ami alkoholos lett volna sőt, ha jól emlékszem egy kólát ittunk.
- És az hogy hívtalak? - nézett rám morcosan Calum.
- Nem hallottam sajnálom.. De még te mondtad hogy nagylányok vagyunk nyugodtan elmehetünk, igaz nem kellett volna ilyen későn visszajönni de nyugi nem volt semmi sem.
- Csak aggódtunk. - választ Mikey
- Elhisszük, de most ha nem haragudnátok lefürdenénk és aludnánk, mert nektek holnap ha jól tudom még nektek holnap koncertetek is lesz. - jelzett Carmen hogy ideje lenne a srácoknak lelépni és nem itt nézni ránk morcosan.
- Akkor is máskor vedd föl a telefonodat. - állt meg előttem Calum majd magához ölelt és tudtam hogy egyáltalán nem haragudott. Belefúrtam a fejemet a nyakába és kicsit közelebb húzódtam hozzá.
- Fölfogom venni legközelebb ígérem. - motyogtam a fülébe és kicsit messzebb léptem tőle.
- Amúgy meg.. nagyon csinos vagy ne is láttalak mielőtt elmentetek csak a vacsinál. De fú máskor nem engedlek el bulizni így mert még  a végén a srácok tapadnak rád és nem tudom leszedni rólad őket. - hajolt közelebb majd megcsókolt átkaroltam a nyakát míg ő még mindig a derekamon pihentette a kezét. De ekkor Carmen megköszörülte a torkát.
- Mikey sikerült végre kitessékelnem nekem se volt egyszerű de ti gerlicéim vagy folytassátok kint a folyosón vagy Calum tűnés most ki ha már a többi srácot is kiküldtük mert fürödni akarunk. - nyitotta ki az ajtót majd megfogta Calum vállát aki még nyomott egy utolsó csókot a számra majd kiment az ajtón.

Reggel nagyot nyújtózva ültem föl az ágyba és másztam ki óvatosan nehogy fölkeltsem a még alvó barátnőmet, fölvettem egy szürke kötött pulóvert és kisétáltam az erkélyre. A Nap már fönt volt egész London már javába nyüzsgött, emberek beszélgetésének zajától és az autók motorjától néha az autók dudájától volt hangos az utca. A levegő hűvös volt de nem annyira hogy nagyon föl kellene öltözni éppen csak még nem rég keltem föl és így még hűvösnek éreztem a levegőt az ágyhoz képest. Halkan elkezdett bent a telefonom zizegni a párnám alatt gyorsan besiettem hogy nehogy fölkeltse Car-ot a telefon és kimentem az erkélyre. Calum írt SMS-t. "Gyere ki!" Mosolyogva fordította el a zárt és nyitottam ki az ajtót.
- Hát te pizsiben még? - mosolyodott el mikor meglátott.
- Igen attól függetlenül hogy délután kettő van. De te neked is aba kéne lenned hisz csak este lesz koncert. - öleltem meg miután végig néztem rajta, egy szürke melegítő és egy fehér póló volt rajta.
- Igen, de előtte volt még egy próbánk és nem volt kedvem nagyon felöltözni így maradt ez. - ölelte magához szorosan. - Nem megyünk le valami kajáért és kiülünk a medencemellé ?- dobta föl az ötletet mibe én azonnal beleegyeztem.
- Mehetünk de fölveszek egy másik gatyát és mehetünk is. - húztam beljebb és behajtottam az ajtót majd kinyitotta a szekrényt és kivettem egy fekete melegítőt aminek az alja szűkebb volt ettől egy kicsit ülepesebb lett az egész. Gyorsan átvettem és már indulhattunk is. Lent Calummal telepakoltunk egy óriási tált tele kajával mindenféle péksüteménnyel felvágottal vajjal, amit lent találtunk azt mindet rápakoltuk. Majd kiültünk a medence mellé a kis székekre az egyik asztalhoz majd nekiláttunk a "regebédünkhöz".
- Régen voltunk már amúgy így együtt kettesben.
- Mostanság nem volt még ilyen lehetőségünk.- kortyoltam bele a teámba.
- Akkor mi lenne ha mai napot amíg nem lesz koncert együtt töltenénk a napot? Elmennénk sétálni csak hogy együtt legyünk. - kulcsolta össze az ujjainkat mire nekem mosoly kúszott az arcomra.
- Ez egy nagyon jó ötlet. - hajoltam közelebb hozzá hogy megcsókoljam.

Az egész délutánunkat együtt töltöttünk Calum mindenfelé elvitt amit csak lehetett megmutatott miközben hatalmasak nevettünk és bohóckodtunk. Szerencse hogy hoztam magammal a drágaságomat, a fényképezőgépemet amivel mindenhol csináltunk egy képet illetve valami kis videót kettőnkről. Egy baj volt hogy a délután is nagyon hamar elment fél hatkor vissza kellett indulnunk a szállásra.
- Nem megyünk el a koncertre? - néztem Carmenre miközben az ágyon henyéltünk.
- De ma elmehetnénk unatkozom itt és kíváncsi vagyok hogy mit produkálnak. - ült föl az ágyra majd mind a ketten ugyan akkor álltunk föl és ugrottunk le az ágyról és indultunk el a szekrény felé. Én kivettem egy egy krémszínű kötött felsőt illetve egy fekete nadrágot majd egy fekete bokacsizmát és fotóstáskámat a vállamra akasztottam és vártam hogy Carm is elkészüljön. Majd elindultunk a srácok után akik már egy ideje a koncert helyszínén voltak és próbáltak illetve hangoltak. Az aréna előtt hatalmas tömeg állt, tele lányok akik kisebb nagyobb táblákkal álltak a kígyózó sorokba az aréna bejárata előtt ami kordonnal volt még elzárva. Sikeresen hátul bejutottunk és a rajongók se vettek minket észre.
- Hát ti? - nézett ránk Luke mikor beléptünk az öltözőjükbe.
- Jöttünk megnézni titeket. - ültem le az egyik székbe ami a tükör előtt volt majd körbe néztem. - Calum?
- Ashtonnal mentek el valamerre de mindjárt jönnek.- ült le mellém a másik székbe majd megigazította még egyszer a haját és rám mosolygott. Ekkor belépett Calum és Ashton nagyban nevettek miközben maguk fölé tartották Ashton telefonját.
- Jamie! - kiabálta Calum majd Ashton intett egyet a kamerába és letette a telefonját. - Remélem még pont benne volt a Keek-be hogy elordítom magamat.- nevetett zavartan majd odalépett hozzám és nyomott egy puszit a homlokomra.- Hogy-hogy itt vagytok? - fölálltam a székből majd ő visszaült és az ölébe húzott.
- Eljöttünk megnézni titeket.
- És ebben mi van? - mutatott a táskámra és kicsit megpiszkálta.
- Benne van a fényképezőm. - nyitottam ki a csatos táskát ahol az én kis drága Cannon-om volt.
- Srácok! Színpadra! - nyitott be az egyik STÁB feliratú pólós srác majd becsukta az ajtót.
- Szurkolj. - hajolt közelebb mikor a színpad előtt álltunk és a nyakába volt már a gitárja amitől még vonzóbb lett. A szeme csillogtak az izgatottságtól és levakarhatatlan vigyor volt az arcán. Majd közelebb hajolt és megcsókolt átkaroltam a nyakát és beletúrtam a tarkójánál lévő rövid ébenfekete hajba.
- Gyere hősszerelmes színpadra.- nevetett Luke majd elkapta barátja karját és elrántotta mellőlem.
A koncert már az elejétől kezdve hatalmas volt elég volt csak fölmenniük a színpadra a tömeg megőrült több ezer lány kezdett el egyszerre sikoltozni és kezdtek el fotózni. Én is elővettem a gépemet hogy hátha sikerül valami jó kis képet csinálnom a srácokról. jól tettem hogy hoztam magammal képet mert Mikey-ról s és Calumról is sikerült egy tiszta rocker képet készítenem.

21. rész - Regii

Carmen:

- Hát ez nagyon vicces volt - nevettem el magam, miután a fiúk kimentek a szobánkból. Jamie mosolyogva bólintott, majd bement a fürdőbe megcsinálni a sminkjét és a haját.

Én átkutattam a bőröndömet és a borongós, kissé hideg időjárást tekintve felvettem egy sima farmert, egy vastag, mintás kapucnis pulcsit és egy tornacipőt. A hajamat egyszerű copfba kötöttem és miután feltettem egy kevés szempillaspirált, az ágyon ülve vártam Jamie-t, aki nemsokára végzett is a készülődéssel, így a szoba ajtaját bezárva lementünk a hallba, ahol a fiúk már vártak minket.Kézen fogtam Mike-ot és a többiekkel együtt kiléptünk az épületből.

- Nem hozattuk a kocsit, ha nem baj, mert gondoltuk sétálva jobb lesz - mondta Ashton előttünk lépkedve.
Mikey összébb húzta magán a dzsekijét.
- Hát igen, eléggé rossz ötlet volt - mondta.
- Igaz, hogy Angliában hűvösebbek a nyarak, mint általában de azért annyira nincs hideg - szökdécselt Luke, valószínűleg azért, hogy némiképp felmelegedjen.
- Nem ülünk be valahova meginni egy forrócsokit vagy ilyesmi? - kérdezte Jamie, én pedig vadul bólogattam. A fiúk először nem akartak belemenni, végül is várost nézni mentünk, de aztán elismerték, hogy egy kis felmelegedést adó forrócsoki után nagyobb erővel vetjük bele magunkat a sétába.

Beültünk a legközelebbi kávézóba s miután mindenki rendelt, beszélgetni kezdtünk.

- Szóval, akkor Rob itt marad? - kérdezte Luke Jamie-től, miután a pincérnő letette elé a forrócsokiját.

- Egy kis ideig, míg apa megnyugszik biztosan - bólintott a barátnőm, és belekortyolt a tejeskávéjába.

Egy ideig csendben kortyolgattuk az italainkat, majd arra terelődött a szó köztünk Jamie-vel, hogy az esti koncert alatt, míg a fiúk fellépnek mit fogunk csinálni.

- Hallottam egy jó kis szórakozóhelyről, itt van a belvárosban, nem messze a hoteltől. Elmehetnénk este kicsit kiengedni a gőzt - mondta Jamie.

Mike megköszörülte a torkát.

- Mi is itt vagyunk ám - nézett fel - És nem szeretnénk, ha egyedül mászkálnátok késő este a városban. 

- Jobb szeretnéd, ha a hotelszobába lennénk bezárva, míg ti egy jót buliztok? - kérdeztem.

- Dolgozunk és... Igen, bulizunk. De két csajnak akkor sem jó dolog egyedül elmenni. Itt leszünk még egy darabig, majd mikor mind ráérünk, elmegyünk együtt. Ma pedig gyertek el a koncertre.

- És mégis mit csináljunk ott? Várjunk a színpad mögött?

- Ööö... Igen? - vigyorgott Mikey.

Fájdalmas arccal meredtem rá, majd pedig a többiekre. 

- Ugyan már, miért ne mehetnének el egy kicsit? Nagylányok - mondta Calum.

- Most, hogy ezt így jól megbeszéltétek nélkülünk - szólt közbe Jamie -, akkor talán indulhatnánk városnézésre, nem?

***

Este nyolckor fáradtan dőltünk le a szobánk ágyaira. Egész nap a várost jártuk, megnéztünk minden nevezetességet, még hajózni is elmentünk a hideg ellenére. 

Alig értünk vissza a hotelba, a fiúk máris elmentek a fellépésre, mi pedig Jamie-vel nekiálltunk készülődni a buliba. Természetesen Michael a lelkemre kötötte, ha ne adj' isten baj van, azonnal hívjam fel, a telefonja a zsebében lesz, akár koncert közben is képes leszaladni a színpadról. Megnyugtattam, hogy erre semmi szükség nem lesz, majd kikísértem a kocsihoz.

Alig egy óra múlva készen is voltunk. Felvettem egy fekete csipkés miniszoknyát, vastag fekete harisnyával, fekete bakanccsal és egy csillámos felsővel. A sminkemet kissé erősebbre festettem a szokásosnál, a hajamat pedig kivasaltam.

Felkaptam egy dzsekit, majd miután bezártuk a szobát, és leadtuk a kulcsot, Jamie-vel egymásba karolva indultunk el a hideg, londoni éjszakába.

Barátnőmnek igaza volt, alig néhány háztömbnyire volt a szórakozóhely a szállodától. Már messziről hallatszott a bent dübörgő zene. Egymásra mosolyogtunk, majd beléptünk a bejáraton.

Jamie a kabátom ujjánál fogva tartott, máskülönben a tömeg elsodort volna bennünket. A zene olyan hangos volt, hogy minden beleremegett, és olyan sokan voltak, hogy alig lehetett megmozdulni.

- És most? - kérdeztem kiabálva barátnőmtől, ő pedig intett, hogy kövessem. A megőrzőnél leadtuk a kabátunkat, majd elmentünk inni valamit. Megbeszéltük, hogy nem iszunk alkoholt, így csak egy-egy kólát rendeltünk. A bárpultnál ülve megittuk az italunkat. 

Éreztem, hogy valaki engem bámul. Oldalra néztem, és észrevettem, hogy a pultos fiú az ajkát beharapva néz engem. Gyorsan elkaptam a tekintetem, de éreztem, hogy ő továbbra is felém néz. Oldalba böktem Jamie-t, hogy üljünk máshova, de a srác már előttem volt.

- Adhatok még valamit? - hajolt közelebb, hogy jobban halljam, amit mond.

Megráztam a fejem.

- Hogy hívnak, szépségem? - kérdezte tőlem.

- Carmen - kiabáltam túl a zenét, majd megragadtam Jamie karját és odébb húztam.

- Most miért jövünk el? - kérdezte tőlem - Tök cuki a srác.

- Túl nyomulós, különben sem flörtölgetni jöttem - válaszoltam. Jamie grimaszolt egyet, majd a táncparkett felé mutatott, jelezve hogy menjünk táncolni.

Nem igazán szeretek mások előtt táncolni, valahogy nem tudok eléggé feloldódni. De aztán egy kis idő múlva már magabiztosabb voltam.

Egyszer csak éreztem, hogy egy kéz simul a derekamra. Hátrafordultam és megpillantottam a pultos srácot. Visszafordultam, és azt láttam, hogy Jamie-vel pedig egy másik fiú táncol. 

Kissé kellemetlenül éreztem magam, de aztán úgy gondoltam, egy tánc nem a világ, így mosolyogva fordultam a fiú felé.

20. rész ~Pinkypop

Rettegve nyitottam ki a szoba ajtaját, miközben egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra és vártam hogy vajon Rob milyen arcot vág. Ott állt az ajtóba összefonva a karjait a melle alatt miközben a sporttáskáját beljebb rúgta az ajtón egészen az ajtó küszöbre.
- Ő.. szia Rob. - rebegtettem a szempilláimat sűrűn mire ő még mindig morcosan nézett rám majd beljebb lépve a szobába átvetette a karját a vállamon és az oldalához szorított.
- Remélem húgi rendes fiúk miatt szöktetek el otthonról és érdemes lesz itt lennem. Gyere ide Carmen te is! - intett a másik barátnőmnek aki fölpattant az ágyról és odajött mennénk, Rob pedig hasonlóan mint engem jó szorosan magához szorított. - Azért reméltem hogy tudtok olyan fifikásak lenni hogy megszökjetek otthonról. Én is szöktem már meg, csak én egy lány miatt. - engedett el minket majd beljebb rúgta a táskáját.
- Komolyan ? - nézett rám és rá Carmen nagy szemekkel mire én elnevettem magamat.
- Ja szerelmes volt Tyra Banks-be és amikor egyszer Párizsba volt akkor elment és kért tőle autogrammot de az őrök elkergették majd miután megtudta hogy Tyra Németországba megy Rob úgy döntött hogy ő majd elutazik Berlinbe. Csak egy gond volt hogy Rob Berlinbe ment ami szintén Németországba van csak hogy Tyra Münchenbe volt. - nevettük el magunkat a végére és elvetődtem az ágyon.
- Jól van na voltam vagy 12. - nevetett Rob is majd leült az ágy szélébe és lenézett az egyik tálcára ami az éjjeli szekrényen volt mellette. - Na de nektek honnan van ilyen finomságotok?
- Hát ezt a fiúk hozták. - térdeltem fel.
- Na de most már igazán kíváncsi vagyok azokra a srácokra. Nem akarjátok áthívni őket? - nézett szét kettőnk között és a kezembe nyomta a telefonomat.
- Szóval Rob ő itt Calum, Ashton, Michaell és Luke. Srácok ő itt a bátyám Robert de csak Rob. - mutattam be egymásnak őket.
- Na és melyik két fiú miatt szökött meg otthonról a kér leány? - nézett végig szigorúan a fiúkon akiket fülüket farkukat behúzva álltak Roberttel szemben és vártak. Ha nem ismertem volna Robot én is megijedtem volna szigorúságától de tudtam hogy ez csak az álca meg belül szét veti a kíváncsiság illetve nagyon is jól szórakozik. Először Calum lépett elő miután kifújta a bent tartott levegőjét majd nem sokkal később Mikey is kilépett mellé és együtt néztek a bátyámra.
- Főleg mi kettőnk miatt szöktek el a lányok és szeretnénk elnézést kérni amiért el lettél rángatva ide Londonba. És szeretnénk hogy tud hogy nem akartunk nagy bajt okozni. - darálta Calum mire Mikey mellé bólogatott. Szegények nagyon kínosan érezték magukat. Rob még mindig rideg tekintettel nézte a két srácot akik majd összeroppantak annyira izgultak hogy vajon most mi lesz velük, én pedig már nem bírtam vigyorgás nélkül így megkönnyítve a két srác dolgát föl álltam és odaléptem Calum mellé és átkaroltam a derekát.
- Rob ne nyúzd már őket, nézd meg tökre meg vannak rettenve. - nevettem el magamat és nyomtam egy puszit Calum arcára. Aki engedett egy picit merev tartásán mikor Rob végre elmosolyodott.
- De aztán vigyázni a csajokra fiúk oké? - ők mint a kis angyalok bólogattak. Majd föl állt és megveregette a srácok vállát. - Na jó én lemegyek és elintézem a szobát hogy adjanak nekem egyet és ezennel el is hagyom a terepet. - kapta föl a vállára a sporttáskáját és nyomott egy puszit az én fejemre majd Carmenéra is és kiment az ajtón.
- Nagyon beszartam a bátyád miatt. - fújta ki a levegőt Calum majd vigyorogva rám nézett.
- Mindig ilyen szereti ezt csinálni az emberekkel meg szereti megnézni az emberek reakcióját ha így viselkedik.- öleltem át a nyakát és magamhoz öleltem. - Na jó mi lenne ha mondjuk hagynátok hogy átvegyük a pizsinket mondjuk és akkor elmennénk a városba egy kicsit körbe nézni na ? - húzódtam el majd körbe néztem a társaságon akik helyeslően bólintottak.
- Nem maradhatok? - rebegtette a pilláját Cal
- Aha, persze, nem . - vigyorogtam rá majd megcsókoltam és kitoltam az ajtón Mikey-val együtt. Mi pedig nekikezdtünk a reggeli öltözködésnek.

19. rész ~ Regii

Carmen:

Majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben, mikor Jamie rábólintott az utazásra. Nem akartam felhívni Mikey-t, szerettem volna meglepni a hírrel. 

A reptér felé taxizva láttam barátnőmön, hogy legszívesebben visszafordulna, ezért újra és újra megkérdeztem tőle, hogy biztos akarja-e, s miután az ezredik ilyen kérdésre is igennel felelt, egy kissé megnyugodtam, de azért továbbra is aggódva figyeltem őt. 

Mikor megérkeztünk, előreküldött, gondolom összeakarta szedni a gondolatait. Egy kicsit ugyan féltem attól, hogy hazamegy, de megbíztam benne, így kiszálltam a kocsiból.

A reptéren nagyon sokan voltak, alig tudtam átverekedni magam a tömegen. Kétségbeesetten kutattam a memóriámban, felidézve, hogy mit mondott Michael, hol találkozunk. Bőröndömet és a táskámat szinte vonszoltam magam után, majd megálltam és megvártam, hogy egy nagyobb tömeg a terminál felé induljon. Miután elmentek előttem, a szemközti székeken megpillantottam négy srácot. Elmosolyodtam, és megindultam feléjük. Mikor Mike megpillantott elvigyorodott, felállt és elém szaladt. Elé érve eldobtam a cuccaimat és a karjába vetettem magam, ő pedig megpördült velem. Nevetve engedtük el egymást, majd lenézett a bőröndjeimre és nem kellett semmit sem kérdeznie, tudta a válaszomat. 

Megfogtam a bőröndömet és a táskámat, majd leültem a többiek mellé, ők pedig mosolyogva köszöntek nekem. Láttam Calumon, hogy nagyon ideges, és annyira elakartam neki mondani, hogy Jamie is itt van, de tudtam jobb lesz, ha a saját szemével látja majd. 

Mikey vállára hajtottam a fejem ő pedig a hátamat simogatta. Kis idő múlva felállt, és közölte, hogy ideje felszállni a gépre. Aggodalmasan a bejárat felé pillantottam, és magamban szitkozódtam, hogy hol marad már Jamie. Calum meg sem mozdult, reménykedett benne, hogy barátnőm eljön. A többiek már türelmetlenek voltak, a váróterem is lassan kiürült, már mindenki felszállt, a gép pedig negyedórán belül indult. 

Mikor cipősarkak kopogását hallottam a kövön megpördültem és megláttam Jamie-t. Ahogy Calum és a többiek is. Hatalmas kő esett le a szívemről, és megszorítottam Mikey kezét, ő pedig kivette a kezemből a bőröndömet és előre mentünk, hogy felszálljunk.

A gépen egymás vállán pihentettük a fejünket, majd Mike a fülemhez hajolt.

- A második közös utazásunk - suttogta, mire kérdőn néztem rá.

- Szerinted elfelejtettem a Madrid-Párizs járat utasait? - kacsintott rám, én pedig elnevettem magam és nyomtam egy puszit a homlokára. 

***

Rövid utazás volt, alig egy óra múlva megérkeztünk Londonba, ami furcsán esős és hidegebb volt, mint Párizs. A szálloda felé kocsikázva már kezdtem elálmosodni, s mikor megérkeztünk, már alig vártam, hogy végre aludhassak. De a szobák elintézése sok időt vett igénybe, így Mikey-val leültünk a hallban lévő hatalmas fotelek egyikébe, és egymásnak dőlve pihentünk. Mikor végre előálltak a szobák, nagy nehezen bemásztunk a liftbe, majd az emeleten Calum egy kis eligazítást tartott, majd végre beszabadulhattunk a szobákba.

Az ágyra dőlve Jamie és én éppen arról beszéltünk, hogy milyen hihetetlen, hogy idáig eljutottunk, mire barátnőm mobilja megcsörrent. Mindketten tudtuk, hogy ez mit jelent.

- Carmen hatalmas bajban vagyunk. - nézett fel a telefonból sápadtan, majd remegő kezekkel felvette azt. Jelzett a kezével, hogy várjak, és bement a fürdőszobába telefonálni. 

Úgy izgultam, hogy úgy tűnt, mintha órákon át ültem volna az ágyon, arra várva, hogy barátnőm letegye a telefont. Mikor végre nyílt a fürdőszoba ajtaja, gyorsan felálltam.

- Na? - sürgettem.

- Kiakadt - válaszolta Jamie egyszerűen - Felhívta az anyukádat és most átbeszélik ezt az egészet.

- Akkor nekünk annyi - sóhajtottam és lerogytam az ágyra.

- Felajánlottam neki, hogy mi lenne, ha Rob utánunk jönne és felügyelne ránk, de nem válaszolt, hanem letette, hogy anyuddal beszéljen. 

Egy ideig egyikünk sem szólalt meg, majd halk kopogást hallottunk. Nyílt a szoba ajtaja, Mike és Calum dugta be vigyorogva a fejét.

- Na, milyen a szoba csajok? - lépett be Calum. 

- Mi összegyűltünk Ash-ék szobájában, dumálunk minden, és ha nem vagytok fáradtak csatlakozzatok -

ölelte át Mikey a vállamat, majd mikor meglátta az arckifejezésemet, megragadta a vállamat és szembefordított magával.- Mi a baj? - nézett komolyan a szemembe. 
- Jamie-t felhívta az apja, és... nem volt túl boldog az utazás miatt. Most anyummal megbeszélik, hogy mi legyen.- Mike megsimogatta az arcomat, majd Calumra és Jamie-re nézett, akik ugyanúgy el voltak komorodva.
- Azt mondta majd hív, és elmondja hogy döntöttek - mondta Jamie - Addig ne szomorkodjunk, menjünk át Ashtonékhoz, és hülyüljünk kicsit.- Vonakodva, de beleegyeztünk. Ashonék szobájába érve - ami nem sokkal volt különb Párizsi lakosztályuktól - letelepedtünk a fotelekre és a kanapékra. Én végig Mike-on csüngtem, mintha attól félnék, hogy bármelyik pillanatban elválaszthatnak minket egymástól.- Holnap még nem dolgoztok? - kérdeztem őket.

- Délután próba, este koncert - mondta Luke.

- De a reggel és a délelőtt a miénk - fordult felém Michael, én pedig igyekeztem nem arra gondolni, hogy talán már nem leszünk itt reggel. Mintha csak a gondolatomra válaszolt volna, Jamie telefonja megcsörrent, ő pedig zavartan körbenézett, majd kiment a folyosóra telefonálni. 

Míg elvolt, egyikünk sem szólalt meg. Mike a hajamat birizgálta, míg fejemet a mellkasának hajtottam. Kezünket egymáséba fontuk, én pedig mélyen beszívtam az illatát. Calum idegesen járkált fel-alá, Ashton és Luke pedig zavartan ültek a kanapén.

Nem tudom mennyi idő telt el így, mire Jamie hatalmas sóhaj kíséretében visszajött a szobába. Mind kérdőn felé néztünk.

- Robert a következő járattal jön ellenőrzésre. Próbál beszélni apával.

- És anyu? - kérdeztem

- Ő is belement, hogy Robert eljöjjön, és meggyőződjön arról, hogy minden rendben. 

Kissé mindannyian megkönnyebbültünk, majd megállapítottuk, hogy a mai nap nagyon eseménydús volt, így aludni indultunk.

 ***

Reggel nyolckor már ébren voltunk, és nem sokkal kilenc előtt a fiúk halkan bejöttek a szobánkba, kezükben egy-egy tálcával, megpakolva minden földi jóval. Mogyorókrémes szendvics, narancslé, kakaó, briós. Szerintem kifosztották az egész büfét. Elénk tették az ételt, majd közösen megreggeliztünk.

- Robert mikor érkezik? - kérdeztem két falat között.

- Tíz körül. Megadtam neki a szálloda címét, szerintem idetalál - sóhajtott Jamie hangjában némi kételyjel. 

Miután mindent megettünk, a fiúknak el kellett intézni néhány dolgot. 

Nem sokkal tíz előtt kopogtak a szobánk ajtaján.

- Na, megjött - sóhajtott barátnőm, és indult kinyitni az ajtót.

18. rész ~ Pinky

Rossz döntés ide vagy oda, nem bírtam. Egyszerűen először amikor Carm megkért hogy döntsek helyesen miközben patakokban folyt a könnye nem tudtam mit tegyek. Szomorú voltam, miközben döntésképtelen is és boldog is valamilyen szinten hisz Carmen elmondta hogy az egészet az egész utunkat a menedzsment állná.
De döntenem kellett és nagyon is remélem hogy nem döntök majd rosszul.

***

Idegesen rágtam a körmömet, miközben tizenhatszor és talán még annál is többször átgondoltam a levelet. Illetve visszapörgettem az agyamba. Nem tudom még mindig hogy tutira biztosan jól döntöttem-e mikor rábólintottam Carmennek hogy igen is a fiúkkal tartunk, és megírtam apunak a levelet illetve küldtem vagy 6 SMS-t Rob-nak. Biztos nagyon ki lesznek rám akadva, hogy mennyire felelőtlen vagyok és mennyire meggondolatlanul viselkedem, egy fiú miatt és magammal rángatom még Carment is. Totálisan megbízhatatlan vagyok, felelőtlen, gyerekes, makacs és önző. Biztos nagyon mérgesek lesznek rám. Többször is úgy éreztem hogy most én most elkiáltom magamat a sofőrnek a taxiba hogy ÁLLJ! és én kiszállok és hazamegyek, és nem megyek el a fiúkkal, és még Carment is magammal hazahozom. De végül nem történt semmi ilyen, mert mielőtt végül rászántam volna magamat megérkeztünk a reptérre.
- Carmen menj előre én... mindjárt megyek jó? - néztem rá mire ő egy aprót bólintott és kinyitotta a nagy üvegajtót maga előtt.

. : Calum : .
Fél nyolc múlt öt perccel a gép pedig kilenckor indul. Reménykedek benne az utolsó percig hogy majd megérkezik hogy itt lesz, hogy elbúcsúzzak tőle vagy akár velünk jönne és akkor nem kéne elköszönnöm tőle hossz időre. Már az is annyira fájt hogy nem hívhattam föl, hogy nem beszélhettem vele. Most még az hogy soha többet nem láthatom, ez igazán szarul jött ki. Bárcsak, bárcsak itt lenne, bárcsak ne kéne elmenni, bárcsak előbb léptem volna előrébb mint az utolsó pillanatban.
Újra az órámra néztem 20:40. És már föl kell szállni a gépre tuti hogy nem jön el, ez már biztos..

. : Jamie : .
Mély levegőt vettem és egy utolsó pillantást vetettem még arra a városra amit itt hagyni készülök. Nagyon izgultam egy hatalmas görcs voltam a gyomromba, a kezeim remegtem a szívem őrült tempóba vert, a lélegzetem felgyorsult.
- Rendez-vous à Paris- sóhajtottam még egyet majd kinyitottam az ajtót és én is beléptem a reptérre. Üres volt, hiába ilyenkor szoktak a legtöbben repülni még is most kongott az ürességtől. Egy lehajtott fejű srác kullogott előttem és ment a táskájához amit a padon hagyott, majd a kapu felé indult ahol a haverjai álltak, az egyik még hangosan oda is szólt neki.
- Calum siess! - kiáltott oda neki a kapucnis fejű srác kinek a hangját rögtön megismertem Luke volt az.
- Calum? - néztem a szürke pulcsis srácra aki még mindig háttal volt nekem és úgy csoszogott előttem. - Calum! - kiáltottam el magamat mire ő megtorpant és lassan felém fordult.
- Jamie? - nézett rám meglepődve. - Jamie! - kiáltotta hatalmas mosollyal az arcán és kitárta a karját miközben leejtette a táskáját és elkezdett felém rohanni. Én is elengedtem a bőröndömet illetve még a saját táskám is ledobtam mellé és felé rohantam, majd a karjaiba ugrottam. - Azt hittem nem jössz el. - suttogta a nyakamba miközben olyan erősen szorított magához hogy kiszorította belőlem az összes levegőt de nem zavart mert én is ezt tettem vele minél közelebb akartam érezni magamhoz.
- De itt vagyok. És most pedig szálljunk föl a gépre mert itt hagy minket. - mosolyogtam mikor elengedtem
- Mi? Te velünk... várj akkor Carmen is? - nézett rám teljesen összezavarodottan.
- Szerinted minek hoztam bőröndöt? -  mutattam a hátam mögé. -Na de gyere. - ragadtam meg a kezét.
- Várj még egy valamit akarok. állított meg mikor sétáltunk éppen a gép felé. Majd megragadta a derekamat és közel húzott magához majd megcsókolt. Ismét ugyan az az érzés, a hangyák menetelésbe kezdtek a gyomromba a szívem annál is hevesebben kezdett el verni mint ahogy eddig vert. - Utolsó párizsi csókunk. - kulcsolta össze az ujjainkat majd nyomott egy csókot a hajamba és fölsétáltunk a repülőre ahol hatalmas taps fogadott minket és a srácok nevetése. Én rögtön elvörösödtem és lefelé kezdtem el nézni egyenesen a cipőmre. Calum elvezetett minket a helyünkre majd hagyta hogy beüljek az ablak mellé és a fejemet pedig a vállára hajtottam.

Egy óra utazás után meg is érkeztünk Londonba. Kint a parkolóba egy hatalmas kocsi várt ránk ami egészen elvitt minket a szállodáig.
- Ó ne már hogy a két csajnak egy szobába kell lennie. - forgatta meg a szemét Calum miközben a pulttól ellökte magát a recepción.
- Nyugi, ki fogod te ezt bírni nagy fiú . - böktem meg a hasát mire ő lenézett rám majd elmosolyodott és nyomott egy puszit az orrom hegyére.
- Nyúzottnak tűnsz. - karolta át a derekamat míg vártuk hogy elintézzék nekünk a szobákat. A fejemet a mellkasának döntöttem miközben átkaroltam a derekát én is a kicipzározott pulóverén keresztül. - Meg olyan vörös a szemet.
- Csak a fáradtságtól.. - nyöszörögtem.
- Ugye nem sírtál. - tolt el magától és nézett a szemembe én pedig elkaptam a tekintetemet. - Jamie... - suttogta és újra magához húzott.- Sajnálom. Nem akartam hogy miattam sírj.
- Nem nem történt semmi, csak nagyon szomorú voltam.- dörgöltem a fejemet a mellkasához hogy még jobban érezhessem az illatát. - Na de gyere menjünk. - fogtam meg a kezét és a többiek után mentünk a liftbe. - Nem szeretjük mi a lifteket. -motyogtam a fejemet a karjának döntve.
- Nem de most arra az öt emeltre tökéletes lesz. - húzott ki a liftből mikor megállt az ötödiken- Na akkor itt az 526-os Luke-é és Ashton-é, az 527-es aminek Mikey-val csajok a tietek pedig az 528-as.- állt meg a szobánkkal szembe Cal majd nyomott egy puszit a számra és otthagyott.
Fáradtan nyitottuk ki a bőröndünket és pakoltunk ki belőle, nagyon nyúzottak voltunk mint akiket hétszer kimostak és háromszor kicentrifugáztak. Pedig nem is volt késő, de ez a mai nap nagyon esemény dús volt.
- Nem hittem hogy ma idáig jutok. - sóhajtottam mikor eldöntünk az ágyon.
- Én se de remélem nem bántad meg. - nézett rám
- Hogy is bánhattam volna meg? A legjobb barátnőmmel vagyok Londonba miután a szerelmem után utaztunk miközben a családom erről semmit se tud. És én ezt egyáltalán nem bánod. -ráztam meg a fejemet mire elkezdett a telefonom csörögni, mikor megnéztem a kijelzőt minden jó kedvem elszállt. - Carmen hatalmas bajban vagyunk. - néztem rá ijedt tekintettel.

17. rész ~ Regii

Miután elmondtam Jamie-nek Mikey kérését, miszerint tartsunk velük a turnéjukon, barátnőmmel arra jutottunk, hogy ez sehogy sem fog összejönni. Igazság szerint titkon azt reméltem, hogy elutazhatunk velük, hisz első és legfontosabb szempontból nem kellene elválnunk egymástól, másrészt ez egy óriási kaland lett volna számunkra. De jobban belegondoltam, és el kellett ismernem, hogy Jamie-nek igaza van: képtelen ötlet volt.

Ezután vagy egy órán át csokit falva szomorkodtunk és az élet igazságtalanságát taglaltuk, mikor mindkettőnk telefonja megcsörrent. Anélkül, hogy ránéztem volna a kijelzőre, tudtam ki keres, s mikor Jamie kivonult a teraszra telefonálni, sóhajtva felvettem a készüléket és bedőltem a párnák közé.

- Szia - szóltam bele rekedten és igyekeztem normális hangon beszélni. 

- Szia - hallottam meg a hangját, amitől szívem hevesebben kezdett dobogni - Mi újság? - kérdezte. Hallottam a hangján, hogy fáradt és, hogy nyomasztja valami.

- Minden oké? - kérdeztem tőle és felültem. 

- Hát... nem - mondta, megijesztve ezzel engem - Az a helyzet Carm, hogy megváltoztak a tervek. Nem három nap múlva indulunk, hanem holnap este. 

Lehunytam a szememet és éreztem, ahogy csukott szemhéjam alól kigördül egy könnycsepp. Egy-két percig egyikünk sem szólalt meg, majd Michael törte meg a csendet.

- Átgondoltad azt amit mondtam? 

- Igen, és ... sajnálom, de nem fog menni Mike. Pedig hidd el nagyon szeretném, de most egyszerűen nem tudunk elutazni - mondtam halkan.

Michael sóhajtott egyet, majd megköszörülte a torkát.

- És.. hogyan tovább? - kérdezte. Ez volt az a kérdés, amire én magam sem tudtam a választ, és ez egyre jobban idegesített. Mikor már hosszú ideje nem válaszoltam, Mike folytatta.

- Megértem, ha emiatt nem akarod folytatni - mondta halkan, szinte suttogva, bennem pedig megállt az ütő.

- Micsoda? Dehogy! Ez eszembe se jutott - tiltakoztam.

- Akkor jó, mert én sem akarok véget vetni ennek. Holnap este nyolckor indul a gépünk, ha reggel átjössz ide a hotelbe az úgy jó neked?

- Persze - suttogtam, majd letettem a telefont.

A hajamba túrva dőltem vissza az ágyba, majd feltűnt, hogy Jamie még nincs idebent. Óvatosan a teraszajtóhoz léptem, majd meglátva Jamie-t rögtön odarohantam hozzá.

- Úristen mi történt? - térdeltem le barátnőm mellé, aki a korlátnak dőlve keservesen sírt. Megsimogattam a hátát, ő pedig nekem dőlve zokogott tovább. Egy ideig így ültünk odakint, majd felsegítettem és visszamentünk a szobába. 

- Befejeztem Calummal - nyögte ki nagy nehezen.

- Micsoda? De miért? - ültem le mellé az ágyra.

- Mert most így, hogy elmegy semmi értelme folytatni. Jobb most abbahagyni, mintha pár hét múlva ő hív fel azzal, hogy vége - dörzsölte meg a szemét, én pedig hoztam neki egy pohár vizet és nem faggattam tovább. 

****

Reggel Jamie szobájában ébredtem. Ránéztem az órára, ami hét órát mutatott. Óvatosan, hogy ne ébresszem fel őt, kimásztam a takaró alól, majd a fürdőszobába mentem és lezuhanyoztam. Felvettem egy fekete rövidnadrágot egy fehér, mintás toppal és tornacipővel, majd elindultam Michaelék hoteléhez, ahogy megbeszéltük.

A recepcióra érve észrevettem, hogy ő a hallban vár, így egyenesen felé indultam. Gyors csókkal köszöntött, majd kézen fogva indultunk fel a felső szintre. Mike szobájába érve lehuppantunk a kanapéra. Egyik karjával átölelte a derekamat, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. 

Tekintetemmel végigpásztáztam a szobát. Nagyon üres volt, csak az ágy, a kanapé és a fotelek, valamint a szekrények foglaltak benne helyet. Michael összes többi cucca a szoba közepére pakolt bőröndökben pihentek. 

- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még megbánom azt, hogy turnéra indultam - sóhajtotta. Felemeltem a fejem és kíváncsi tekintettel néztem rá.                                                      

 - Legszívesebben itt maradnék veled - folytatta - Ebben az egész utazgatásban Párizs volt a legjobb dolog, ami történhetett velem. És az, hogy most itt ülsz velem csodálatos és... Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennek most vége és továbbmegyünk. Ez a rossz ebben az egészben, hogy csak átmeneti dolgok vannak, de most úgy érzem van egy biztos pontom - nézett rám egy félmosollyal az arcán, majd egy puszit nyomott a homlokomra és az ölébe húzott.

 - Amúgy reggel nyolc óra van - szólaltam meg - Mindig ilyen korai vagy? - öleltem át a nyakát.
- Ha van kiért - mondta és a hajammal kezdett játszani. - Biztos nem lehet megoldani, hogy velünk gyertek? - nézett mélyen a szemembe. Bánatosan megráztam a fejem, mire Mike belefúrta a fejét a vállamba, s én pedig a haját simogattam.
- Azért még gondolkozz rajta - motyogta - egyáltalán nem szeretnél jönni? A menedzsment mindent állna - emelte fel a fejét.
- Nem arról van szó, hogy nem akarok, csak... Tudod mi történt Calummal és Jamie-vel? - váltottam témát.
- Igen - sóhajtotta Michael - Cal azóta magába fordult és alig lehet kihúzni belőle egy-két szónál többet. Azért is kérdeztem tegnap, hogy velünk mi lesz, mert megijedtem, hogy mi is így járunk. 

Ebben a pillanatban Mike szobájának ajtaja kinyílt és nagy robajjal beviharzott Ashton és Luke.

- Hú, ugye nem zavartunk meg semmit? - kiáltotta Ash, és ledobta magát mellénk. Megfordultam Mikey ölében, hogy ne háttal legyek neki, és mosolyogva köszöntem neki. Lukey ledobta magát az egyik fotelbe és körülnézett a szobában.

- Látom a tiédben is példás rend van. Olyan furcsa ez így - sóhajtott és láttam rajta, valamint Ashtonon is, hogy nekik sem könnyű elmenni innen. 

- Azért este kikísérsz a reptérre? - tűrte Mike a fülem mögé a hajamat, mire átfutott rajtam egy kellemes borzongás. Belenéztem Mikey szemébe.

- Tudod, hogy igen - nyomtam egy puszit az arcára. 

- Dúúl a lamúúr - nyerített Ashton, mire mindannyian felnevettünk. Ekkor Calum lépett be a szobába.

- Szia Carmen - köszönt nekem én pedig intettem neki. 

- Figyelj megmondanál valamit Jamie-nek? - kérdezte, én pedig bólintottam. 

- Csak annyi, hogy ma este fél nyolckor a reptér előtt várom - mondta Cal - Nagyon fontos lenne. Szerinted eljön?

- Szerintem igen - mosolyogtam rá bátorítóan. 

***

Mikor visszaértem Jamie-ék házához, barátnőm nem kérdezett semmit. Pontosan tudta, hogy hol voltam. A délelőtt további részét a szobájában töltötte, én pedig a sajátomban, s miután meghallgattam az összes szomorú dalt a zenelejátszómról, hirtelen felpattantam. A szekrényhez rohantam és előrángattam a bőröndömet. Beleszórtam az összes cuccomat, majd miután nagy nehezen becipzároztam, rájöttem, hogy milyen ostoba, felelőtlen, és meggondolatlan vagyok. De nem érdekelt. 

Este fél hétkor Jamie-t a nappaliban találtam, éppen valami sorozatot nézett, s mikor meglátott engem, kezemben a bőrönddel, kérdőn nézett rám.

- A gépük nyolckor indul - közöltem karba tett kézzel - Calum mindennél jobban akarja, hogy elbúcsúzz tőle.

- Én is azt szeretném, de...

- Nincs de - szakítottam félbe - Ez az utolsó lehetőséged, hogy elmond neki mit érzel, és tisztázd vele a tegnap estét. 

- De minek a bőrönd? - kérdezte Jamie.

- A menedzserük fizeti az utunkat. Nem hiszed el, mennyire szeretnék menni - potyogtak a könnyem, ahogy beszéltem - Tudom, hogy te is akarod. Az apád csak belemegy pár héti távollétbe. Esetleg Rob is jöhet vigyázni ránk, nem érdekel! 

Jamie tátott szájjal hallgatott. Leültem mellé.

- Tudod, hogy nem megyek el nélküled. Ha itthon maradunk a döntésed miatt, azt is megértem, de kérlek szépen Jamie, dönts helyesen!

16.rész~Pinky

Nagyon le voltam nyomva attól a ténytől hogy három nap vagyis már kevesebb mint három nap amit együtt tudok Vele, velük tölteni, mielőtt elmennek és talán sose jönnek vissza. Nagyon szomorú voltam de ahogy láttam Carmen is.
Elszontyolodva ültem a szobámba egy kis tál fagyival az ölembe mikor Carmen bejött a szobába hogy Mikey kettőre jön érte és addig vonjam el a figyelmét. Miután Carmen elment itthonról nem sokkal később három körül átjött Calum is.
- Hellóka, nézd mit hoztam. - emelte föl a nejlon szatyrot ami a csuklóján csüngött mikor kinyitottam az ajtót.
- Remélem csoki van benne..  - néztem rá boci szemekkel és arrébb léptem az ajtóból, ő pedig átkarolta a vállamat csukta be az ajtót és rúgta le a cipőjét. - Gyere menjünk föl. - vezettem a lépcsőhöz és együtt sétáltunk felfelé. - Nem tudom neked mi számít kupinak de azért robbantottam egy kis rendet.
- Én nekem aztán oly mind egy hogy kupi van vagy sem, a lényeg hogy együtt legyünk ezekben az utolsó napokban is. - húzott egy kicsivel közelebb magához majd nyomott egy puszit a fejemre én pedig pirultam a mondatától, majd kilöktem a szobám ajtaját és előre mentem majd a kezét fogva ültem le az ágyamra és húztam föl a lábamat törökülésbe és a hátamat pedig a fejtámlának döntöttem. Calum pedig velem szembe ült le ledobta az ágyra a szatyrot és ő pedig a lábtartónak döntötte a hátát.
- Na akkor megmutatom mit hoztam. - vigyorodott el majd kiborította az ágyra a Tesco-s szatyor tartalmát. Volt abba minden, a Maoam-tól kezdve a Milka csokiig egészen a M&M és az Oreo-ig. Totális szénhidrát és kalória tenger. Egy fogorvos és egy fitness guru ettől már rég szívrohamot kapott volna.
- Jesszus. Te cukor kómába akarsz sodorni? - néztem rá kikerekedett szemekkel majd az Oreo után kaptam és elkezdtem föltépni a csomagolását.
- Tudtam hogy tetszeni fog- nevette el magát majd megütögettem a mellettem lévő helyet ő pedig odahúzódott mellé és a szájába nyomtam egy kekszet.- Két és fél nap...- sóhajtotta hosszas csönd után, mikor visszajöttem és fölhoztam egy kólát és két poharat.
- Nem akarok arra a napra gondolni.. - ráztam meg a fejemet és fölhúztam a lábamat a poharamat pedig a térdemre tettem, fejemet pedig Cal vállára hajtottam.
- Hidd el én sem. - döntötte a fejét az én fejem tetejére.
- Na jó addig meg csináljunk valamit és ne várjuk azt hogy majd mint a mártírok várjuk a halálunk napját, élvezzük ki addig. Mondjuk egy kérdezz-felelek? - ültem török ülésbe vele szemben miközben elkezdtem kibontani az egyik Milka csokit.
- Oké. Mondjuk... Mióta élsz Párizsba?

- Úgy lassan már három és fél éve azt hiszem. Van testvéred?
- Van egy nővérem, ő is nagyon szeret énekelni sőt a The Voice-ban is indult.
- Akkor ilyen zenés család vagytok. Mi a legjobb élményed ezalatt a két hét során?
- Te. -válaszolta egyszerűen miközben mélyen a szemembe nézett. Én pedig pironkodva elmosolyodtam és a paplant kezdtem el nézni és zavaromba csipkedni. - Lehet cselekvést is belevinni a játékba?
- Nincsen benne a szabályba hogy nem - vigyorodtam el de hamar az arcomra fagyott a mosoly mert Calum közelebb hajolt átszelve a közöttünk lévő távolságot és megcsókolt. Remegő kézzel öleltem át a nyakát miközben visszacsókoltam. Calum megtámaszkodott mellettem és fölém hajolt én pedig hátra dőltem a párnába.
- Na és ezt tiltja a szabályzat? - mosolyodott el mikor még mindig fölöttem támaszkodott és rám vigyorgott nekem is vigyor ült ki az arcomra.
- Nem tuti hogy nem . -nevettem el magamat. Az ujjaim még mindig  hajába matattak miközben már Cal mellettem feküdt és úgy nézve vigyorgott rám.
- Előbb is megtehettem volna. - kulcsolta össze az ujjainkat majd nyomott rá egy puszit, mikor pedig a telefonja kezdett el hangosan csörögni. - A francba már.  -morogta majd előhalászta a zsebéből és fölült az ágyon. - Nagyon fogsz utálni, csak mert a menedzsment összehívott egy megbeszélést... - forgatta meg unottan a szemét
- Nem utállak maximum egy picit szomorú vagyok miatta. - biggyesztetem le az alsó ajkamat és felé nyújtottam a kezemet,ő pedig fölhúzott hogy ne feküdjek.
- Este még fölhívlak jó? - kulcsolta össze mind a két kezünket és úgy nézett mélyen a szemembe, mire én halványan elmosolyodva bólintottam ő pedig közelebb hajolt és adott egy finom csókot, majd adott egy puszit az orromra és lekászálódott az ágyról. Miután kikísértem a házból rá nem sokkal később Carmen is megjelent. Visongva, és irtó boldogan üdvözöltem de valami nem tetszett. Egyszerűen az ahogy rám nézett nagyon döbbent és összezavarodott feje volt.
- Azt akarja hogy velük menjünk... - nézett maga elé bambán mire nekem lehervadt a vigyor az arcomról.
- Hogy mit akar? - hápogtam és egyszerűen nem tudtam mit szólni. - De ez még is hogy jött neki? - kérdeztem mikor végre mind a ketten magunkhoz tértünk immáron a szobámba ülve félre söpörve kicsit a sok sok édességet az ágyról.
- Hát úgy hogy itt az ajtóba megcsókolt, és azt mondta menjünk velük turnézni, és hogy gondoljuk át. - darálta egybe és még mindig csak egy pontot nézett maga előtt.
- Ez durva... Már csak az a baj hogy sajnos ez nem fog menni. Hiába akarjuk akármennyire is mert nem tudom hogy bírnám ki Calum nélkül olyan sokáig főleg hogy ma Cal engem is megcsókolt, és basszus baromi jó volt. De nem. Apu nem hiszem hogy engedné, a srácok menedzsere se repdesne az örömtől.
- Mi hogy téged Cal? - dadogott össze-vissza mire sikerült kinyögnie egy mondatot.
- Carmen miért kell mindennek miután tök jónak tűnik az egész elbaszódnia? - dőltem hátra az ágyon bele a párnáimba.
- Nem tudom... valaki nagyon szeret minket szívatni odafönt.. - dőlt el mellettem és csak a plafont néztük. Minimum egy órát azzal töltöttük hogy elég jó hosszú káromkodásokat mondtuk miközben megettük a maradandó csokit, cukrot mindent megettük, hogy hátha majd elmegy a bánatunk. Hát nem. Lehet hogy a csoki tényleg boldogít de amikor reménytelen helyzetek előtt állsz akkor még ez se tud felvidítani.
- Most még is mit tegyünk? - sóhajtotta Car
- Nem tudom komolyan mondom. Lövésem sincsen. Össze vagyok zavarodva, és nagyon szomorú vagyok. Közben pedig próbálok valami lehetőséget találni amivel meg tudjuk ezt az egészet oldani. De attól tartok hogy nem lesz semmi olyan ötletem. - temettem a kezeimbe az arcomat és megdörzsöltem a szememet.- Valamit mondanunk kell majd nekik. - sóhajtottam egy mélyet és éreztem hogy valahol a telefonomat hogy zümmög. Föl ültem és láttam hogy Ő hív. Nagyot sóhajtva reménykedve néztem Carmenre de ahogy láttam ő se volt többel kisegítve mert őt is épp akkor hívta Michael. A számba harapva álltam föl az ágyról és mentem ki a teraszra míg lassan a fülemhez emeltem a telefont.
 - Szia. - suttogtam bele - Hogy-hogy hívtál?
- Mondtam hogy fölfoglak hívni még este.-nevette el magát de ez nem az a felszabadult nevetése volt ez sokkal feszültebb sokkal ingerültebb nevetése volt, nem az a jóízű kacagása ami annyira cuki volt benne.
- Cal
- Igen?
- Baj van?
- Ennyire megérzed? - sóhajtotta gondterhelten a telefonba. - Korábban indulunk . -nyögte hosszas csönd utána a telefonba, bennem pedig meg állt minden. Teljesen lefagytam kevesebb nap maradt amit együtt tölthetek vele hisz utána nem tudunk elmenni velük,és ők ezt még nem is tudják.
- Mikor mentek? - nyeletem egy óriásit hogy a hatalmas gombócot legyűrjem ami a torkomba nőtt a idegességtől.
- Holnap este. - suttogta halkan mire én totálisan elszomorodtam lerogytam a hinta ágyba és csak néztem magam elé. - Jamie itt vagy még? - kérdezte miután már vagy öt percig csöndbe voltam és halkan potyogtak a könnyeim.
- Igen. - a hangom olyannyira vékony volt hogy féltem hogy nem is hallotta hogy válaszoltam neki.
- Sajnálom, most iszonyat dühös lehetsz rám...
- Nem nem vagyok csak nagyon szomorú vagyok... Tudod mit mondott Mike Carmen-nek?
- Nem
- Hogy menjünk veletek......
- És? - sokkal élénkebb lett a hangja mintha valami kisebb fajta reményt kapott volna, és ez fájt a legjobban hogy nekem ezt a picike reményt is le kell hogy döntsem.
- Sajnálom de nem lehet.... - a körömet rágva néztem magam elé egészen bele Párizs belvárosába. - És Calum... sajnálom tényleg, nagyon jó volt téged megismerni és nagyon jól érzetem magamat a két hétbe de ezt nem tudjuk így folytatni.. - szipogtam - Jobb ha ebbe nem bonyolódunk bele jobban, így is eléggé benne vagyunk a szarban nem kell hogy még mélyebbre ássuk magunkat. - ráztam a fejemet és a könnyeim még mindig gyorsan folytak el az arcomon. - Sajnálom Calum. - ez volt az utolsó mondatom még vártam vagy egy jó két percet hogy válaszoljon rá de semmi csönd volt a vonal másik végén így szomorúan nyomtam ki a telefont majd a hátat fordítottam a város képének és lecsúsztam sírva a kerítésnek dőlve.

15. rész ~ Regii

Carmen:

Egy újabb együtt töltött vidám nap után szótlanul ballagtunk haza Jamie-vel. Mindketten a gondolatainkba merültünk. Szavak nélkül is tudtam, hogy Calum ugyanazt a hírt mondta neki, mint Mike nekem: három nap múlva ők már nem lesznek itt, s talán vissza sem jönnek. Szép volt, jó volt, és most vége. 

Ránéztem Jamie-re és nem tudtam, hogy mit érezzek. Kicsit irigykedtem rá, amiért ő sokkal több időt töltött Calummal, mint én Michaellel, ugyanakkor tudtam, hogy pont ezért neki fájdalmasabb lesz a búcsú. 

A szobámba érve ledobtam magam az ágyra és a mennyezetet bámulva gondolkodni kezdtem. A fiúk pár napon belül elmennek, és a nyár végén én is hazautazom. Be kellett ismernem, hogy a párizsi élet Jamie-vel és a srácokkal sokkal jobban tetszik, és boldogítóbb, mint a valódi életem Spanyolországban. Itt végre úgy érzem, hogy teljesen önmagamra leltem, nincsenek gátlásaim, nem kell senkinek megfelelnem. Majdnem elsírtam magam a gondolatra, hogy az ittlétem sajnos nem végérvényes, előbb-utóbb haza kell mennem. És az, hogy Mike-ék elutaznak csak rátett egy lapáttal. Hisz időm sem volt jobban megismerni...

Gondolataimból a mobilom csörgése zökkentett ki. Sóhajtva felültem, és a telefonért nyúltam, majd elmosolyodtam. 

- Szia! Na mi történt, az elmúlt félórában? - szóltam bele nevetve.

- Ó, baj hogy hívlak? Akkor felhívom valamelyik rajongómat, biztos értékelné - mondta Mike incselkedve, nekem pedig az összes rosszkedvem elszállt, amint meghallottam a hangját. 

- Mit szólnál ha a holnapi napot is együtt töltenénk? - kérdezte halkabban, nekem pedig azonnal gyorsabban kezdett dobogni a szívem.

- Rendben! És mik a tervek? Megint be akartok falni egy egész éttermet?

- Hát... Én úgy terveztem, hogy csak ketten lennénk - hadarta.

- Ó... Oké - tekergettem egy tincsemet és elvigyorodtam. 

- Jó lesz, ha kettőre érted megyek? - kérdezte.

- Tökéletes - nevettem fel, és ábrándozva letettem a telefont.

****

- Biztos nem baj, hogy elmegyek? - kiáltottam ki a fürdőszobából, miközben átfésültem a hajamat. Jamie az ágyamon ülve mosolyogva leselkedett befelé, hogy lássa hogy nézek ki.

- Dehogy! Amúgy is Calum azt mondta átjön ma - mondta.

- Akkor ellesztek - nevettem el magam. 

Barátnőm nem bírta nézni a szenvedésemet a hajammal, így a segítségemre sietve bejött a fürdőbe. Megragadta a hajsütővasat, és apró hullámokat kezdett formálni egyenes tincseimből. Mikor végzet kissé összekócolta a hajamat, hogy természetesnek hasson. A sminkemet nem vittem túlzásba, feltettem egy kis szempillaspirált és készen voltam. A ruhám pedig csinos volt, mégsem kihívó: egyszerű kék farmer egy halvány rózsaszín toppal és fehér balerinacipővel. 

- Csini vagy - mosolygott rám Jamie, majd hallottuk, hogy csengetnek. 

Izgatottan robogtam le a lépcsőn, utoljára megigazítottam a hajamat, majd kinyitottam az ajtót. 

- Azt a mindenit, de jól nézel ki - dicsért meg azonnal Mike.

- De jó a hajad - borzoltam meg fekete fürtjeit amik közül egy elöl zöld színű volt. Nevetve megigazította a haját.
- Hé, neked hogy esne, ha valaki ezt csinálná? - ezzel a fejemhez nyúlt és jó alaposan összekócolta a frissen elkészült hajamat. Vihogva tűrtem, majd ujjaimmal kifésültem a tincseimet.
- Na, és mi a program? - kérdeztem, miközben már a belvárosban jártunk.
- Meglepetés - mondta titokzatosan.
Miközben tovább sétáltunk szinte repült az idő, annyit beszélgettünk. Komolyan, ki sem fogytunk a szóból, ugrattuk egymást, vagy csak jelentéktelen dolgokról beszéltünk.
Ahogy tovább sétáltunk ismerős lett a környék.

- Mike, nem ide hozott minket Jamie tegnap? - kérdeztem tőle körbemutatva.

- De igen. Ez itt a Pont des Arts. Gondoltam visszahozlak ide - mondta, majd belenyúlt a zsebébe, és elővett egy kis tárgyat, amit a kezembe nyomott. Egy kis lakat volt az, amire egy papír volt felragasztva.

- Ez micsoda? - kérdeztem halkan.

- Olvasd el.

Úgy tettem, majd elnevettem magam és bátortalanul megöleltem Michaelt. A lakatra ugyanis ez volt írva: " A spanyol királylány és a sötét srác". 

- A sötét srác? - nevettem el magam ismét.

- Most, miért nem igaz? - röhögött Mike is, majd odasétáltunk a híd korlátjához. Mike a többi lakat közé tette a miénket, a kulcsát pedig közös megegyezéssel a vízbe dobtuk. Ez a mi titkunk volt.

- Hihetetlen, hogy holnapután elutazunk - mondta halkabban, én pedig sóhajtva oldalra néztem. 

- És legszívesebben a fejemet verném a falba, hogy az itt töltött idő alatt, még a kezedet sem tudtam megfogni - nevetett fel, én pedig elmosolyodtam. Óvatosan közelíteni kezdtem a kezemet az övéhez, majd rákulcsoltam az ujjaimat a csuklójára. Mike lenézett a kezére, és halkan elnevette magát, és egymáséba fontuk az ujjainkat. 

Nem tudom, hogy mennyi ideig álltunk ott egy szó nélkül egymás kezét fogva, de azt kívántam bárcsak örökké tartana a pillanat. Aztán az egészet elrontotta az, hogy Mike-nak megszólalt a mobilja, amit ő halkan szitkozódva vett fel.

- Most nagyon utálni fogsz - mondta, mikor letette - De a menedzserünk összehívott minket sürgős megbeszélésre. De nem érdekel, akkor is hazakísérlek. Persze, ha nem gond - mosolyodott el féloldalasan, majd még mindig egymás kezét fogva elindultunk.

- Hát, akkor szia - köszönt el, mikor már Jamie-ék házánál álltunk - Azért remélem holnap még tudunk találkozni.

- Én is - sütöttem le a szememet. Egy ideig egyikünk sem szólt, ő nem ment el, hanem a kezemet fogta. 

- Csinálhatok egy hülyeséget? - kérdezte.

- Micsoda? - kérdeztem vissza halkan, de ő nem válaszolt, csak a derekamat megragadva magához húzott és megcsókolt. Én pedig elszédültem, és ha nem tartott volna, valószínűleg elesem. Vagy a meglepődéstől, vagy attól, hogy amint hozzám ért remegni kezdtek a lábaim. 

Mikor elengedett rám mosolygott.

- Gyertek velünk - mondta hirtelen.

- Micsoda hova? 

- A turnéra... Londonba...

Nem tudtam mit mondjak, egyszerűen lefagytam.

- Nézd, tudom ez őrültség meg minden és lehet nem szívesen utaznál egy srác miatt, akit kevesebb, mint két hete ismersz, de annyit kérek, hogy legalább fontold meg. Beszéljétek meg Jamie-vel, kérlek!

Bágyadtan bólintottam, ő pedig nyomott egy puszit a homlokomra és elment.

A hajamba túrva léptem be a házba, mire Jamie visítva elém szaladt.

- Na, mi volt? - kérdezte örömködve, majd mikor meglátta az arcomat elkomolyodott - Mi történt?

- Azt akarja, hogy menjünk velük - nyögtem ki nagy nehezen, Jamie arcára pedig kiült a tökéletes megdöbbenés.

14.rész ~Pinky

Miután a srácok elmentek tőlünk mert menniük kellett zenét felvenni így egyedül maradtunk csak mi ketten csajok, így úgy döntöttünk hogy csinálunk egy csajos délutánt. Éppen a hajamat dörzsöltem át a törülközővel miután megmostam miközben Carmen rákérdezett a reggelre.
- Mi volt reggel?
- Hát reggel mikor lementem hogy reggelizek te mg aludtál és akkor beállított Chris hogy miért nem hívtam több napja és hogy mi történt velem. Én meg mondtam hogy akkor most beszélgessünk egy.kicsit. Kimentünk a parkba és és beszéltünk és oda lyukadtunk ki hogy én nem hívom fel de más pasikkal mászkálok Párizsban. És végül lebukott mer az hogy velem lógott csak egy álca volt mert fogadást kötöttek rám hogy július közepéig majd lefekszem vele.Azután fölpofoztam és hazaindultam mikor Calummal talákoztam kikönyörögte hogy mondjam el hogy mi a baj aztán meg hazajöttünk.
- Sokkal többet néztem ki Chris-ből..-ingatta a fejet rosszallóan.- De Calum-mal sokkal jobban jársz. Nagyon oda van érted az a srác - vigyorodott el mire nekem elvörösödött a fejem ahogy rá gondoltam. A gyomrom bizseregni kezdett a szívem jobban vert és az arcom égett a pírtől.
- Na de te is mesélhetnél a lovagodról. Valaki nagyon félti a kis rózsáját amióta hazajött a lovaggal. - nevettem el magamat mert Car olyan édesen pironkodott. - odáig van érted ne félj. Kellemeset csalódtam Mr. Dark-ban. - itt már együtt nevettünk. Imádtam ezt este csak mi csajok semmi pasi csajos filmek együtt főzés, egyszerűen tökéletes volt akkor a nap végéről ne is beszéljünk. Ugyan is éjjel kettőkor mikor már elég kótyagosan feküdtünk az agyamba kaptam egy SMS-t, még pedig Calum-tól. Már akkor hevesen vert a szívem mikor pedig megnyitottam az üzentet akkor már folyamatosan vigyorogtam. " Szép álmokat Jamie. Holnap kaptok valamit. Xx Cal" nem bírtam megállni hogy ne írjak vissza neki ő pedig azonnal visszaírt és ez így ment háromnegyed háromig amikor ma tényleg elköszöntem tőle vigyorogva hajtottam a fejemet a párnámra.
Reggel amint fölkeltem tegnap esti SMS-zés jutott eszembe amitől persze vigyor kúszott kótyagos fejemen. Nagyon boldog voltam és ugrálva keltettem föl Carment aki kevésbé ilyen jó kedvvel fogata a keltésemet. Mind a ketten lementünk a konyhába hogy reggelizzünk persze Rob most is hagyott ott nekünk valami finomságot így miután mindent megettünk fölvetettem egy ötletet Carmennek.

- Mi lenne ha mondjuk miután nekem kettőkor évzáróm lesz eljönnél és utána meg elmennénk egy kicsit az Eiffel-toronyhoz és kicsit szellőztetnénk magunkat? - támasztottam meg a fejemet az asztalon és úgy néztem rá.

- Jó ez jó ötlet. De mondjuk máskor ha lehet hajnali háromig ne SMS-ez a szerelmeddel mert olyan nyúzott képed van mintha átment volna rajtad egy úthenger.

- Honnan tudod? - néztem rá meglepődve, hisz azt hittem hogy ő végig alszik.

- Talán mondjuk néha levehetnéd a telefonodról a rezgést és akkor nem lenne olyan mintha két percenként beindították volna alattad a masszázs ágyat. - válaszolt nevetve én pedig pironkodva hajtottam le a fejemet és ittam bele a narancs levembe. -Na akkor mondjuk inkább öltözz mert lassan már fél egy. - ejtette a mosogatóba a tányérját majd fölfelé hessegetett. Újra immáron a szekrényem előtt álltam és válogattam. Végül egy fekete csőtopp mellett döntöttem és egy virágos szoknya mellett amit kicsit följebb kell húzni mint a csípőd. Hozzá pedig egy fekete szandált vettem fel. Nem akartam nagyon kiöltözni mert utána úgy is megyünk ki a a városba így emellett döntöttem. Föltettem egy alap sminket és már készen is voltam pont időre hogy elinduljunk az iskolámba. Nem akartam bemenni, nem akartam találkozni Chris-sel illetve Dorothy-val és a sok szőke libával akik majd úgy fognak engem és Carment nézni mint a véres rongyra. Félve léptem be az osztályterembe szegény Carment pedig a folyosón kellett hagynom így feszélyezve éreztem magamat és elég kényelmetlenül éreztem magamat mikor leültem a padomba. Persze leghátulra, így is elég volt mert hátra felé sugdolóztak a lányok. Mikor pedig bejöttünk a kapuba Chris és a haverjai cigiztek és Chris rám nézett végig mért majd röhögve visszafordult a barátaihoz. Csak minél gyorsabban essünk túl rajta csak ez járt a fejembe.
Miután megkaptam a majdnem kitűnő bizonyítványomat ugyan is csak matekból kaptam egy négyest megkönnyebbülve léptem ki a kapun és indultunk el Carmennel a belvárosba minél előbb senkivel ne keljen jó pofizni.
Nevetgélve ültünk kint az Eiffel-torony előtt és csak beszélgettünk mint ahogy az nekünk mindig is nagyon ment.
- Annyira idegesítő hogy mindenfele itt nyalják-falják egymást a párok. - sóhajtottam szemet forgatva és tépkedtem a füvet.
- Kulturáltabban is lehetne.. Na de mit is beszéltél a lovagoddal?
- Semmi érdekeset, csak úgy írogattunk egymásnak. De elvileg ma valamivel készülnek. Azt mondta hogy olyan három felé majd hívni fog.. - néztem a táskámba hogy meglessem az időt de pont akkor kezdett el csörögni is. - Na emlegetett szamár.- vigyorogtam el és a fülemhez emeltem a telefont. - Szia! - mosolyodtam el és rögtön a hajamhoz nyúltam hogy egy tincset tudjak tekergetni.
- Szia. Merre vagy?
- Itt ülünk a városban az Eiffel.toronynál Carmennel. Miért ti?
- Akkor mi lenne ha mondjuk most úgy megfordulnátok és a hátatok mögé lesnétek. - kuncogta el a végét én pedig összeráncolt szemöldökkel kezdtem el pásztázni a környéket mögöttünk. - Egy kicsit nézz balra. Még  Még egy picit. És most keress meg. - még mindig értetlenül keresgéltem mire végül megláttam. Ott volt tökéletes mosollyal, tökéletes hajjal, napszemüvege eltakarta a szemét de kinyújtott kézzel integetett felénk, és ami a legjobban meglepett hogy egy gitár lógott róla.
Pironkodva álltam föl és nyomtam ki a telefont majd leporoltam a szoknyámat és megvártam hogy Car is fölálljon, majd a fiúkhoz sétáltunk. Mosolyogva ugrottam elé mire ő magához ölelt és belefúrta a fejét a nyakamba.
- Na látod megtaláltál. A meglepi meg még csak most lesz. - engedett el és elhúzta a szeme elől a napszemüvegét.
- És ők? - néztem a mögöttem tornyosuló lányokra akik nyálcsorgatva nézték a fiúkat. Ami kicsit zavaró volt mert ugyan is ahogy a srácok közelébe mentünk nagyon csúnyán néztek ránk.
- Ők csak idejöttek. Na de akkor ha már összefutottunk akkor már csinálunk is valamit. - nézett a srácokra akik mosolyogva bólintottak. - üljetek le oda. - biccentett a fejével a pad felé ami üres volt majd nyomott egy puszit az arco
mra amitől nekem rögtön vörös lett az egész fejem. Majd belekaroltam az ugyan csak piros fejű barátnőmbe és leültünk a padra. A srácok pedig belekezdtek. Ismételten tátott szájjal néztem őket annyira jók voltak. A lányok pedig csorgatták rájuk a nyálukat ugyan is szemből nézték a srácokat míg mi oldalt meghúztuk magunkat. Nem is volt baj hogy nem kerültünk a figyelem központjába de még így is Cal és Mike is sokszor erre felé pislogtak. Olyankor Carmennel csak még szélesebb lett a vigyorunk. Fél órával illetve hat számmal később a srácok fölálltak készítettek pár autogramot pár fotót majd felénk indultak.
- Eszméletlenek vagytok még mindig. - mondtuk egyszerre Carmennel majd elnevettük magunkat.
- Köszönjük. Mi lenne ha mondjuk elmennénk kajálni? - ajánlotta föl Ashton mikor berakták a kocsi csomagtartójába a cuccaikat.
- Jó rendben úgy is már éhesek vagyunk. - simogatta meg a hasát barátnőm majd Mike mellé szökkent.
- Akkor indulás. - fogta meg a kezemet Calum és rám mosolygott. Egy nagy hamburgeres étterem előtt álltunk be majd a srácok előre engedtek és leültünk a sarokba egy kis bokszba. A rácok úgy döntöttek hogy ők majd rendelnek egy óriás hamburgert amit majd mind megeszünk. Hát az a hamburger akkora volt mint egy családi pizza és hiába vágták föl mindannyiuknak egy kis szeletbe hát én még így se tudtam megenni. Egy jó volt viszont hogy mikor én már tele lettem elkezdtem teljesen észrevehetetlenül átpakolászni Calum tányérjára a maradékot mert ő még javában pusztította az ő illetve már az én részemet is. Mikor Carmen meglátta elnevette magát ahogyan épp csempészem át a mellettem ülő srác tányérjára a részemet majd ő is átvette a példámat és Mike tányérjára kezdett el pakolászni.
- Miért van az hogy úgy tűnik mintha mindig egyre több lenne a tányéromon de a csajoknak meg egyre kevesebb? -nyögött fel fájdalmas arckifejezéssel Calum
- Nekem is olyan haver. - nézett értetlenül a tányérjára Mike mire mi ketten majd meg pukkadtunk a nevetéstől, mire végre kiszakadt belőlünk és hangosan vihogva néztünk egymásra.
- Nagyon kis cselesek vagytok. - lökte meg a vállamat a vállával Calum majd megtörölte a kezét egy szalvétába és átvetette a karját mögöttem.
Teli hassal léptünk ki az étterem ajtaján és indultunk el sétálni.
- Mutassak neked valamit? - néztem föl Calumra ő pedig mosolyogva bólintott majd karon ragadtam és a kis út felé kezdtem húzni míg a többiek követtek minket. - Srácok itt a legjobb a kilátás. - mutatta körbe a híd elején. - Ez itt a Pont des Arts. Itt rakják föl az emberek a lakatjaikat a hídon. A legtöbben inkább szerelmes párok teszik föl de van egy olyan is hogyha van valami titkod azt ide föllakatolod és akkor a kulcsát a vízbe hajítod. Nézetek körül. - mutogattam majd megfogtam Calum kezét és a hídra fölhúzta egészen a híd közepéig ahol leültünk egy padra.
- Szereted ezt a helyet? - törte meg a csöndet egy kis idő után
- Aha mivel nekem is van már fönn lakatom. - mosolyodtam el de amikor Calum arcára néztem lehervadt a mosoly az arcomról, valami volt. És akkor leesett. - Mikor kell elmennetek?
- Három nap múlva. - be kellett hogy harapjam a számat
- Hová?
- London utána pedig majd haza egy időre. - sóhajtott a végén és lenézett a kezére és az ujjaival kezdett el játszani.
- Nem baj az még három nap. - fogtam meg a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat, Cal lassan elmosolyodott ez már őszinte mosoly volt az arcán én pedig közelebb hajoltam és nyomtam egy puszit az arcára majd a fejemet a vállára hajtottam. Nem akartam arra gondolni hogy hamarosan elmegy. Hamarosan nem lesz itt, és hogy nem látom.
Rá kellett hogy jöjjek hogy igen Calum nem csak tetszik hanem talán lassan bele is szerettem..