. : Jamie : .
Tudtam hogy most ott kell hagynom mert, ezt nekik kell megbeszélniük és nekem nem kell feltétlenül ott lennem. Így fölmentem a szobámba és leheveredtem az ágyra. Hosszú ideig néztem csak a falitükörben az ágyról fejjel lefelé lógó önmagamat, majd fölültem és az ölembe vettem a telefonomat. Elhúztam a képernyőn az ujjamat hogy föloldjam majd megnyitottam a névjegyzéket és rányomtam a nevére illetve a hívás gombra majd a fülemhez emeltem a telefont. Nem is kellett sokat várnom mert harmadik csöngésre már föl is vette.
- Jamie! -szólt bele a telefonba vidáman, mitől nekem is mosolyognom kellett.
- Szia Calum! Zavarlak most? - kezdtem el gyűrögetni zavaromba a paplanomat.
- Nem dehogy is. Pont jókor hívtál úgy is unatkoztam. - valaki nagyon csörgött egy zacskóval a háttérben mert alig hallottam valamit a csörgésen kívül.- Ashton fejezed már be! - nevette el magát
- Igazából csak azért hívtalak hogy ha nincsen semmi dolgod akkor mondjuk találkozhatnánk. - haraptam be az alsó ajkamat és nagyon is zavarban voltam.
- Az tökéletes lenne. Mondjuk egy jó másfél óra múlva a kávézónál?
- Jó rendben. Akkor másfél óra múlva, szia! - köszöntünk el majd letettem a telefont és vigyorogva néztem az ölembe fektetett telefonra. Nem sokkal később már a szobám közepén álltam ki volt nyitva a szekrényem ajtaja és csak néztem be a fölakasztott illetve a szekrényből majd ki nem folyó ruhákra, amik nem igen azért folyhattak ki mert annyi van mint a nyűg, hanem azért is mert nagyon nagy rendetlenség volt benne.
- Oké Jamie ideje lesz majd rendet raknod de majd csak később. -emeltem föl az egyik pólómat majd a kupac tetejére dobtam és a kezemmel visszatartottam a ruhalavinát ne ömöljön ki. Míg a másik kezemmel kivetem egy piros-fehér kockás inget és egy farmer rövidnadrágot amit a vállam fölött átdobtam és reménykedtem hogy az ágyamon landoltak.
- Nem kéne már rendet raknod? - csukta be a szoba ajtót Carmen majd elnevette magát mert fél lábbal tömte be a ruhákat a garróbba míg a kezemmel a szekrény felső polcán lévő ruhákat tömtem vissza, szóval totál katasztrófa volt.
- Ne piszkálódj inkább segíts! - nyögtem neki mire mellém lépett és a kezével megtámasztotta a polcról kifolyó ruhákat én pedig megfogtam a szekrény egyik szárnyát. - Akkor háromra ok?- néztem rá ő pedig vigyorogva bólintott - Egy, kettő, három! - sikeresen csaptuk be a szekrényem ajtaját és nevetve dőltünk el az ágyon. - Köszi a segítséget. - néztem rá még mindig kuncogva.
- Szívesen. - ült föl
- Na és mit beszéltél Lucas-sal? - ütlem föl én is és keresztbe tettem a lábamat.
- Hát viszonylag jól. Ő bocsánatot kért,, én egy kicsit leszidtam, de végül is megbeszéltük hogy hagyjuk most egymást egy kicsit aminek nem igen örült de beleegyezett. - magyarázta szomorú arccal.
- Sajnálom hogy így sült el a barátságotok.- húztam el a számat.
- Hát igen én is. Na de mind egy te meg hová készülsz? - nézett végig a földön heverő ruhámra.
- Nagyon meg kell tapsolnod mert fölhívtam Calumot és nem kevesebb mint fél óra múlva találkozunk. - néztem az éjjeliszekrényemen lévő órámra majd rájöttem hogy mennyi időm van. - Basszus fél óra!- ugrottam föl majd a ruháimat fölkaptam a földről és a fürdőbe mentem.
- Nagyon büszke vagyok rád. - mosolygott rám miközben majd leesett az ágyról hogy belásson a fürdőbe, és jókat kacaghasson azon hogy mit bénázok a készülődésben. - Amúgy szerintem vigyél magaddal esernyőt mert esni fog..
- Jó oké. De ugye nem baj hogy egyedül hagylak itthon? - néztem rá miközben az ujjammal fésültem kicsit át a hajamat hogy szétválasztódjon a kicsit kócos szőke hullámos hajam.
- De hogy is! Anyuval úgy is beszélni szerettem volna, na meg Rob valami új receptet akar velem megkóstoltatni, szóval még eszek is elleszek én hidd el. De viszont te meg élvezd jól magadat, és gombold újra a felsődet mert mellé gomboltad. - mutatott az ingemre miközben a szürke Vans cipőmet rángattam magamra.
- Ú köszi, vicces lett volna ha Calum szól hogy belát a melltartómhoz. - nevettem el magamat majd újra kezdtem gombolni a felsőmet. - Na akkor érezd jól magadat a bátyámmal, ha bárminek zöld színe van és nem úgy mint egy zöldségnek vagy ha mozog akkor ne edd meg! - nevettem el magamat majd megöleltem és adtam egy puszit az arcára. - Anyudékat pedig puszilom. Szia! - nyitottam ki a szobám ajtaját miközben a vállamon átdobtam a táskámat, amiben a telefonom és a pénztárcám is benne volt.
Kevesebb mint negyed óra alatt oda is értem így egy picikét késtem is de már láttam hogy a napszemüveges fehér pólót viselt ami felett egy kockás inget akár csak én egy csőszárú feketés szürkés nadrágot és egy fekete Vans cipő volt rajta. Nagyon jól nézett ki, ugyan olyan fekete kócos zselézett haja volt mint szokott lenni, és az a huncut vigyor is ott volt az arcn mikor meglátott levette a szemüvegét és fölállt.
- Csak nem összeöltöztünk? - nézett rajtam végig vigyorogva. - Ezt hívják telepátiának nem? - ölelt meg majd nyomott két puszit az arcomra amit én is viszonoztam.
- Azt hiszem de. - nevettem el én is magamat. - Jó az inged tetszik.
- Nekem is a tied, mi leszünk az abrosz duó. - vigyorodott el pimaszul mire én elnevettem magamat.- Rendeltem az előbb két shake-et gondoltam csak szomjas leszel ha késtél. - nyitotta ki a kávézó ajtaját és előre engedett.
- Nem direkt késtem sajnálom, nem vagyok amúgy késős mindig előbb ott vagyok mint más, de volt egy kis probléma a ruhás szekrényemmel. Pontosabban a ruháimmal ugyan is ki akartak folyni nagy rendetlenségükben, és Carmen kellett hogy becsukjuk a kis szekrényt. - nevettem el magamat kínosan, és elvettem a felém nyújtott epres shake-et.
- Akkor te sem vagy valami nagy rendszerető.
- Hát csak a ruhásszekrényemben van egy kis káosz, amit mindig egy "jó majd megcsinálom" szöveggel lerendezek és így alakulnak ki ezek a helyzetek hogy két lány kell egy szekrény becsukásához. - ültünk le kint a padra én pedig fölhúztam a lábaimat és nekitámasztottam a hideg poharat.- Szegény Carment egyedül kellett hagynom a bátyámmal, na meg az ő új receptjeivel.
- Nem is tudtam hogy van bátyád. - biccentette oldalra a fejét
- Pedig van úgy ahogy édesapámmal élek szóval amíg Car nem volt nálunk addig két pasival éltem, teljes férfi uralom volt néha.
- És az anyukád?
- Ő elhagyott minket, amikor kicsi voltam. Nem akart még egy visító gyerek felnövését végig követni így otthagyott minket. De nem igen zavar, nem is emlékszem rá és nem is akarok. Csak aput sajnálom hogy egyedül van néha, bár ilynekor a munkába temeti magát. -húztam el a számat.
- Sajnálom. - nézett rám együtt érzően
- Ne nem kell. Mindenhez hozzászoktam így nem kell sajnálni semmit sem. - mosolyodtam el. - Na és nem hiányzik Ausztrália?
- De hisz már fél éve nem is voltunk otthon csak az ünnepekkor akkor is csak egy hetet, és már jöttünk is vissza.
- Már bocsi de ti miért is vagytok itt? - emeltem a számhoz a szívószálat és kortyoltam egyet a shake-ből.
- Hát a One Direction elő zenekara vagyunk a Take Me Home turné során, de most van egy kis szünetünk és idejöttünk megnézni Párizst. - nekem pedig megakadt a torkomon a jeges gyümölcsös turmix. Itt ülök egy közönséges padon, egy sráccal aki egy irdatlan híres banda elő zenekarában játszik.
- Ezt most nem mondom komolyan, hogy zenész vagy? Most már ez nagyon érdekel. Min játszol? - izgatottan felé fordultam és törökülésbe húztam a lábamat és úgy néztem rá óriásira nyitott kíváncsi szemekkel. Amire ő csak egy nagy nevetéssel reagált le.
- Basszusgitáron, de tudok akusztikus gitáron is játszani. - vigyorgott még mindig.
- De jó! És milyen több ezres tömeg előtt koncertezni, és hallgatni ahogy csak neked sikongatnak?
- Nagyon jó érzés mert régen csak otthon játszottunk a szüleinknek és most meg egy telt házas koncerteken sikoltoznak és éneklik a dalaink szövegét. - nézett rám miután a shake-ét megkavarta a szívószálával.
- Biztosan büszkék rátok, én viszont nagyon kíváncsi vagyok hogy vajon hogy is zenélsz illetve zenéltek. - haraptam be az alsó ajkamat mire ő felpattant és felém nyújtotta a kezét.
- Akár most is megmutathatom! - húzott föl a padról, és elindultunk egy kis utcán.
- Hová megyünk? - kérdeztem mikor még mindig egymás kezét fogva sétáltunk a kicsi macskaköves utcán.
- A szállodába, de nyugi nem lesz senki sem. Ashton és Mikey elmentek kajálni Luke pedig a hozzátok ment át.
- Hozzánk? - lepődtem meg teljesen
- Igen hozzátok, mikor te fölhívtál hogy találkozzunk nem sokkal később Luke is úgy döntött hogy fölhívja Carment és átment hozzátok. - nézett rám majd megálltunk a zebránál mert piros volt a lámpa és csak akkor néztünk le mind a ketten a kezünkre, majd abban a pillanatban el is kaptuk én pironkodva kezdtem el nézni az utcát és a lámpát hogy mikor vált zöldre míg Calum a macskakövet rugdosta.
- Ő nem megyünk? - néztem rá mikor már fél perce álltunk mikor már zöld volt a lámpa.
- Ő ja de. - köszörülte meg a torkát és elindult én pedig kis fázis késéssel követtem. Lassan a hatalmas több csillagos szállodához értünk ahol a portás kinyitotta nekünk az ajtót, majd a lifthez mentünk. Csöndesen szálltunk be a fa fallal bevont vörös szőnyeges liftbe és Calum megnyomta a 8-as gombot. Idegesítő lift zene pedig fölcsendült amint a szürke ajtók becsukódtak. A hatodik és a hetedik emelet között jártunk amikor a lift hangos csörgéssel és villanykioltódással megállt a két emelet között. A villany újra fölkapcsolódott de a lift nem mozdult. Tudtam hogy beragadtunk és ez egyre rosszabb lesz..
. : Carmen : .
Éppen nevetve túrtam bele a rizottóba amit Robert csinált, mikor Luke betoppant egy telefon hívás után. Így immár hárman vacsoráztunk illetve Jamie apukája is csak ő bent a dolgozószobájában a papírjai és a számítógépe fölött. A szemet törölgettem a nevetéstől kicsordult könnyeim miatt mikor a telefonom megrezzent a zsebembe. Még mindig kuncogva szedtem elő a mobilomat, és nyitottam meg az ismeretlen számtól érkezett SMS-t.
"Carmen! Beragadtunk a liftbe Jamie-nek hamarosan kijön a pánik rohama mit tegyek? Calum"
- Ő nem megyünk? - néztem rá mikor már fél perce álltunk mikor már zöld volt a lámpa.
- Ő ja de. - köszörülte meg a torkát és elindult én pedig kis fázis késéssel követtem. Lassan a hatalmas több csillagos szállodához értünk ahol a portás kinyitotta nekünk az ajtót, majd a lifthez mentünk. Csöndesen szálltunk be a fa fallal bevont vörös szőnyeges liftbe és Calum megnyomta a 8-as gombot. Idegesítő lift zene pedig fölcsendült amint a szürke ajtók becsukódtak. A hatodik és a hetedik emelet között jártunk amikor a lift hangos csörgéssel és villanykioltódással megállt a két emelet között. A villany újra fölkapcsolódott de a lift nem mozdult. Tudtam hogy beragadtunk és ez egyre rosszabb lesz..
. : Carmen : .
Éppen nevetve túrtam bele a rizottóba amit Robert csinált, mikor Luke betoppant egy telefon hívás után. Így immár hárman vacsoráztunk illetve Jamie apukája is csak ő bent a dolgozószobájában a papírjai és a számítógépe fölött. A szemet törölgettem a nevetéstől kicsordult könnyeim miatt mikor a telefonom megrezzent a zsebembe. Még mindig kuncogva szedtem elő a mobilomat, és nyitottam meg az ismeretlen számtól érkezett SMS-t.
"Carmen! Beragadtunk a liftbe Jamie-nek hamarosan kijön a pánik rohama mit tegyek? Calum"
