20. rész ~Pinkypop

Rettegve nyitottam ki a szoba ajtaját, miközben egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra és vártam hogy vajon Rob milyen arcot vág. Ott állt az ajtóba összefonva a karjait a melle alatt miközben a sporttáskáját beljebb rúgta az ajtón egészen az ajtó küszöbre.
- Ő.. szia Rob. - rebegtettem a szempilláimat sűrűn mire ő még mindig morcosan nézett rám majd beljebb lépve a szobába átvetette a karját a vállamon és az oldalához szorított.
- Remélem húgi rendes fiúk miatt szöktetek el otthonról és érdemes lesz itt lennem. Gyere ide Carmen te is! - intett a másik barátnőmnek aki fölpattant az ágyról és odajött mennénk, Rob pedig hasonlóan mint engem jó szorosan magához szorított. - Azért reméltem hogy tudtok olyan fifikásak lenni hogy megszökjetek otthonról. Én is szöktem már meg, csak én egy lány miatt. - engedett el minket majd beljebb rúgta a táskáját.
- Komolyan ? - nézett rám és rá Carmen nagy szemekkel mire én elnevettem magamat.
- Ja szerelmes volt Tyra Banks-be és amikor egyszer Párizsba volt akkor elment és kért tőle autogrammot de az őrök elkergették majd miután megtudta hogy Tyra Németországba megy Rob úgy döntött hogy ő majd elutazik Berlinbe. Csak egy gond volt hogy Rob Berlinbe ment ami szintén Németországba van csak hogy Tyra Münchenbe volt. - nevettük el magunkat a végére és elvetődtem az ágyon.
- Jól van na voltam vagy 12. - nevetett Rob is majd leült az ágy szélébe és lenézett az egyik tálcára ami az éjjeli szekrényen volt mellette. - Na de nektek honnan van ilyen finomságotok?
- Hát ezt a fiúk hozták. - térdeltem fel.
- Na de most már igazán kíváncsi vagyok azokra a srácokra. Nem akarjátok áthívni őket? - nézett szét kettőnk között és a kezembe nyomta a telefonomat.
- Szóval Rob ő itt Calum, Ashton, Michaell és Luke. Srácok ő itt a bátyám Robert de csak Rob. - mutattam be egymásnak őket.
- Na és melyik két fiú miatt szökött meg otthonról a kér leány? - nézett végig szigorúan a fiúkon akiket fülüket farkukat behúzva álltak Roberttel szemben és vártak. Ha nem ismertem volna Robot én is megijedtem volna szigorúságától de tudtam hogy ez csak az álca meg belül szét veti a kíváncsiság illetve nagyon is jól szórakozik. Először Calum lépett elő miután kifújta a bent tartott levegőjét majd nem sokkal később Mikey is kilépett mellé és együtt néztek a bátyámra.
- Főleg mi kettőnk miatt szöktek el a lányok és szeretnénk elnézést kérni amiért el lettél rángatva ide Londonba. És szeretnénk hogy tud hogy nem akartunk nagy bajt okozni. - darálta Calum mire Mikey mellé bólogatott. Szegények nagyon kínosan érezték magukat. Rob még mindig rideg tekintettel nézte a két srácot akik majd összeroppantak annyira izgultak hogy vajon most mi lesz velük, én pedig már nem bírtam vigyorgás nélkül így megkönnyítve a két srác dolgát föl álltam és odaléptem Calum mellé és átkaroltam a derekát.
- Rob ne nyúzd már őket, nézd meg tökre meg vannak rettenve. - nevettem el magamat és nyomtam egy puszit Calum arcára. Aki engedett egy picit merev tartásán mikor Rob végre elmosolyodott.
- De aztán vigyázni a csajokra fiúk oké? - ők mint a kis angyalok bólogattak. Majd föl állt és megveregette a srácok vállát. - Na jó én lemegyek és elintézem a szobát hogy adjanak nekem egyet és ezennel el is hagyom a terepet. - kapta föl a vállára a sporttáskáját és nyomott egy puszit az én fejemre majd Carmenéra is és kiment az ajtón.
- Nagyon beszartam a bátyád miatt. - fújta ki a levegőt Calum majd vigyorogva rám nézett.
- Mindig ilyen szereti ezt csinálni az emberekkel meg szereti megnézni az emberek reakcióját ha így viselkedik.- öleltem át a nyakát és magamhoz öleltem. - Na jó mi lenne ha mondjuk hagynátok hogy átvegyük a pizsinket mondjuk és akkor elmennénk a városba egy kicsit körbe nézni na ? - húzódtam el majd körbe néztem a társaságon akik helyeslően bólintottak.
- Nem maradhatok? - rebegtette a pilláját Cal
- Aha, persze, nem . - vigyorogtam rá majd megcsókoltam és kitoltam az ajtón Mikey-val együtt. Mi pedig nekikezdtünk a reggeli öltözködésnek.

19. rész ~ Regii

Carmen:

Majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben, mikor Jamie rábólintott az utazásra. Nem akartam felhívni Mikey-t, szerettem volna meglepni a hírrel. 

A reptér felé taxizva láttam barátnőmön, hogy legszívesebben visszafordulna, ezért újra és újra megkérdeztem tőle, hogy biztos akarja-e, s miután az ezredik ilyen kérdésre is igennel felelt, egy kissé megnyugodtam, de azért továbbra is aggódva figyeltem őt. 

Mikor megérkeztünk, előreküldött, gondolom összeakarta szedni a gondolatait. Egy kicsit ugyan féltem attól, hogy hazamegy, de megbíztam benne, így kiszálltam a kocsiból.

A reptéren nagyon sokan voltak, alig tudtam átverekedni magam a tömegen. Kétségbeesetten kutattam a memóriámban, felidézve, hogy mit mondott Michael, hol találkozunk. Bőröndömet és a táskámat szinte vonszoltam magam után, majd megálltam és megvártam, hogy egy nagyobb tömeg a terminál felé induljon. Miután elmentek előttem, a szemközti székeken megpillantottam négy srácot. Elmosolyodtam, és megindultam feléjük. Mikor Mike megpillantott elvigyorodott, felállt és elém szaladt. Elé érve eldobtam a cuccaimat és a karjába vetettem magam, ő pedig megpördült velem. Nevetve engedtük el egymást, majd lenézett a bőröndjeimre és nem kellett semmit sem kérdeznie, tudta a válaszomat. 

Megfogtam a bőröndömet és a táskámat, majd leültem a többiek mellé, ők pedig mosolyogva köszöntek nekem. Láttam Calumon, hogy nagyon ideges, és annyira elakartam neki mondani, hogy Jamie is itt van, de tudtam jobb lesz, ha a saját szemével látja majd. 

Mikey vállára hajtottam a fejem ő pedig a hátamat simogatta. Kis idő múlva felállt, és közölte, hogy ideje felszállni a gépre. Aggodalmasan a bejárat felé pillantottam, és magamban szitkozódtam, hogy hol marad már Jamie. Calum meg sem mozdult, reménykedett benne, hogy barátnőm eljön. A többiek már türelmetlenek voltak, a váróterem is lassan kiürült, már mindenki felszállt, a gép pedig negyedórán belül indult. 

Mikor cipősarkak kopogását hallottam a kövön megpördültem és megláttam Jamie-t. Ahogy Calum és a többiek is. Hatalmas kő esett le a szívemről, és megszorítottam Mikey kezét, ő pedig kivette a kezemből a bőröndömet és előre mentünk, hogy felszálljunk.

A gépen egymás vállán pihentettük a fejünket, majd Mike a fülemhez hajolt.

- A második közös utazásunk - suttogta, mire kérdőn néztem rá.

- Szerinted elfelejtettem a Madrid-Párizs járat utasait? - kacsintott rám, én pedig elnevettem magam és nyomtam egy puszit a homlokára. 

***

Rövid utazás volt, alig egy óra múlva megérkeztünk Londonba, ami furcsán esős és hidegebb volt, mint Párizs. A szálloda felé kocsikázva már kezdtem elálmosodni, s mikor megérkeztünk, már alig vártam, hogy végre aludhassak. De a szobák elintézése sok időt vett igénybe, így Mikey-val leültünk a hallban lévő hatalmas fotelek egyikébe, és egymásnak dőlve pihentünk. Mikor végre előálltak a szobák, nagy nehezen bemásztunk a liftbe, majd az emeleten Calum egy kis eligazítást tartott, majd végre beszabadulhattunk a szobákba.

Az ágyra dőlve Jamie és én éppen arról beszéltünk, hogy milyen hihetetlen, hogy idáig eljutottunk, mire barátnőm mobilja megcsörrent. Mindketten tudtuk, hogy ez mit jelent.

- Carmen hatalmas bajban vagyunk. - nézett fel a telefonból sápadtan, majd remegő kezekkel felvette azt. Jelzett a kezével, hogy várjak, és bement a fürdőszobába telefonálni. 

Úgy izgultam, hogy úgy tűnt, mintha órákon át ültem volna az ágyon, arra várva, hogy barátnőm letegye a telefont. Mikor végre nyílt a fürdőszoba ajtaja, gyorsan felálltam.

- Na? - sürgettem.

- Kiakadt - válaszolta Jamie egyszerűen - Felhívta az anyukádat és most átbeszélik ezt az egészet.

- Akkor nekünk annyi - sóhajtottam és lerogytam az ágyra.

- Felajánlottam neki, hogy mi lenne, ha Rob utánunk jönne és felügyelne ránk, de nem válaszolt, hanem letette, hogy anyuddal beszéljen. 

Egy ideig egyikünk sem szólalt meg, majd halk kopogást hallottunk. Nyílt a szoba ajtaja, Mike és Calum dugta be vigyorogva a fejét.

- Na, milyen a szoba csajok? - lépett be Calum. 

- Mi összegyűltünk Ash-ék szobájában, dumálunk minden, és ha nem vagytok fáradtak csatlakozzatok -

ölelte át Mikey a vállamat, majd mikor meglátta az arckifejezésemet, megragadta a vállamat és szembefordított magával.- Mi a baj? - nézett komolyan a szemembe. 
- Jamie-t felhívta az apja, és... nem volt túl boldog az utazás miatt. Most anyummal megbeszélik, hogy mi legyen.- Mike megsimogatta az arcomat, majd Calumra és Jamie-re nézett, akik ugyanúgy el voltak komorodva.
- Azt mondta majd hív, és elmondja hogy döntöttek - mondta Jamie - Addig ne szomorkodjunk, menjünk át Ashtonékhoz, és hülyüljünk kicsit.- Vonakodva, de beleegyeztünk. Ashonék szobájába érve - ami nem sokkal volt különb Párizsi lakosztályuktól - letelepedtünk a fotelekre és a kanapékra. Én végig Mike-on csüngtem, mintha attól félnék, hogy bármelyik pillanatban elválaszthatnak minket egymástól.- Holnap még nem dolgoztok? - kérdeztem őket.

- Délután próba, este koncert - mondta Luke.

- De a reggel és a délelőtt a miénk - fordult felém Michael, én pedig igyekeztem nem arra gondolni, hogy talán már nem leszünk itt reggel. Mintha csak a gondolatomra válaszolt volna, Jamie telefonja megcsörrent, ő pedig zavartan körbenézett, majd kiment a folyosóra telefonálni. 

Míg elvolt, egyikünk sem szólalt meg. Mike a hajamat birizgálta, míg fejemet a mellkasának hajtottam. Kezünket egymáséba fontuk, én pedig mélyen beszívtam az illatát. Calum idegesen járkált fel-alá, Ashton és Luke pedig zavartan ültek a kanapén.

Nem tudom mennyi idő telt el így, mire Jamie hatalmas sóhaj kíséretében visszajött a szobába. Mind kérdőn felé néztünk.

- Robert a következő járattal jön ellenőrzésre. Próbál beszélni apával.

- És anyu? - kérdeztem

- Ő is belement, hogy Robert eljöjjön, és meggyőződjön arról, hogy minden rendben. 

Kissé mindannyian megkönnyebbültünk, majd megállapítottuk, hogy a mai nap nagyon eseménydús volt, így aludni indultunk.

 ***

Reggel nyolckor már ébren voltunk, és nem sokkal kilenc előtt a fiúk halkan bejöttek a szobánkba, kezükben egy-egy tálcával, megpakolva minden földi jóval. Mogyorókrémes szendvics, narancslé, kakaó, briós. Szerintem kifosztották az egész büfét. Elénk tették az ételt, majd közösen megreggeliztünk.

- Robert mikor érkezik? - kérdeztem két falat között.

- Tíz körül. Megadtam neki a szálloda címét, szerintem idetalál - sóhajtott Jamie hangjában némi kételyjel. 

Miután mindent megettünk, a fiúknak el kellett intézni néhány dolgot. 

Nem sokkal tíz előtt kopogtak a szobánk ajtaján.

- Na, megjött - sóhajtott barátnőm, és indult kinyitni az ajtót.