Vonakodva vettem elő a telefonomat a kis asztalról ami a hintaágy mellett volt, majd oldottam föl a billentyűzárat. A nyelvemet harapdálva néztem le a csuklómra és a számot kezdtem el vizsgálni. Most tényleg föl hívjam? Hisz Chris is eléggé érdekel, nagyon cuki srác és mellé nagyon is tetszik. Félek viszont attól hogy egyszer csak rádöbben hogy én nem vagyok mellé elég jó, elég szép elég csinos, egyszóval nem vagyok az a tökéletes csaj akire igazán vágyik.
Az ábrándozásomból Car ébresztett föl azzal hogy megcsípte a combomat.
- Jól van inkább csak beszélgess vele ne velem törődj. - morogtam oda neki szúrós pillantással majd bepötyögtem a telefonszámot, és a fülemhez emeltem a készüléket. Egyszer, kétszer, háromszor. Már háromszor kicsöngött a telefon de nem vette föl éppen már a hatodik csörgésnél tartottam, mikor már úgy döntöttem hogy leteszem a telefont mert innentől már csak a hangposta fog válaszolni, mikor egy hang beleszólt végre a hetedik csöngetés végére.
- Halló ki az? - szólt bele Calum kicsit vékonyka hangja
- Ő szia Jamie vagyok! - szóltam bele félénken
- Jamie! Szia! Azt hittem hogy majd nem is fogsz hívni.
- Igazából én hittem azt hogy te nem fogod fölvenni. - harapdáltam az alsó ajakamat miközben az egyik tincsemet tekergettem az ujja köré.
- Sajnálom csak a telefonom bent volt a táskámba és nem hallottam. -szabadkozott. - Na és miújság?
- Semmi érdekes, kint ülünk a teraszon, Carmen éppen olvadozik Luke-kal való beszélgetésükben. - nevettem mire tőle kaptam egy nagyon szúrós nézést.
- Én is hallom a röhögésüket. - kuncogta. -Na és lesz valami tervetek holnapra?
- Szerintem Carment jobban körbevezetem Párizson és egész nap a városban mászkálunk főleg hogyha sütni fog a Nap. Ti?
- Nincsen kedved minket is fölvenni a városnézésbe? Még is csak te vagy itt a francai közülünk, már ha csak nem baj.
- Ő neeem. Nem baj. Mi lenne ha olyan tíz óra felé mondjuk annál a kávézós padnál találkoznánk ahol ma este is? - birizgáltam a körömlakkomat.
- Jó rendben! Na jó akkor én most megyek is és akkor holnap majd találkozunk! Azért jó hogy fölhívtál, féltem hogy nem fog megtörténni és majd csak lemosod magadról a telefonszámot.
- Na akkor most remélem okoztam neked egy kellemes csalódást. Akkor holnap tízkor ott. Szia Calum!
- A legkellemesebb csalódás! Szia Jamie!- nyomtam ki a telefont majd vigyorogva néztem az akkor már csillagos égboltot, ahol tündökölt az ezer meg ezer pici fénylő kis csillag. - Na ugye hogy nem sikerült rosszul? - fordultam Carmen felé aki akkor már letette a telefonját.
- Na te csak ne beszélj, nem tudom kinek volt egész beszélgetés alatt piros az arca. - vágott vissza csipkelődve.
- Holnap együtt nézünk velük várost. - álltam föl a hinta ágyról és fölvettem a tányérokat.
- Te meghívtad őket várost nézni?- habogott
- Igen szóval ideje menni aludni, ma már neked is elég hosszú napod volt. És ahogy Rob-ot ismerem, képes lesz hatkor berontani ágyba reggelivel. Szóval ha valami kiabál dübörög, ordibál, visítozik, tányért csörömpöl az Rob és én leszek, mert épp nyúzzuk egymást. - nevettem majd becsuktam az erkély ajtaját. - Na jó éjszakát! - öleltem meg, majd kisétáltam a szobából és átmentem a sajátomba.
- Hé J! Jamie! Kelj föl! Húgi!- bökögette az arcomat a bátyám a mutató ujjával.
- Mit akarsz már megint Rob?- nyüszögtem majd ellöktem az arcomtól a kezét a fejemet pedig a párnába fúrtam.
- Kelj föl vagy lerángatom rólad a takarót! Gyere csináljunk Carmennak reggelit! - húzta lejjebb a vállamon a takarót, mire é nyűgösen másztam ki az ágyból kötöttem föl a hajamat és cammogtam le a konyhába.
- Na mit csinálunk? - motyogtam majd beraktam a mikróba a tejeskávémat és vártam hogy fölmelegedjen.
- Rántottát? - forult meg miközben már épp összekeverte a tojást.
- Az jó de én is kérek, addig csinálok pirítóst. - fordultam meg a kenyértartóhoz és kiszedtem belőle a kenyeret majd beledugtam pár szeletet a pirítóba és lenyomtam a fülét.
- Na akkor te hozd a pirítóst én viszem a rántottát. Ja meg kapd már föl a narancslevet! - fordult hátra miközben lépkedett föl a lépcsőn és úgy dirigált.
- Jól van inkább fordulj meg és indulj meg rendesen, mielőtt még hasra esel! - legyintettem felé majd a kért dolgokat utána hoztam. - Szép reggelt spanyol királylány! - léptünk be vidáman a szobájába, ő pedig álmosan halvány mosollyal az arcán ült föl az ágyba és nézett ránk.
- Jaaaj nem kellett volna. Igazán nagyon kedvesek vagytok! - kötötte föl a haját majd Rob az ölébe helyezte a tálcáját. Én pedig az éjjeli szekrényre tettem a poharat a pirítósokat pedig letettem a tálcára.
- Jóét vágyat! - mosolyogtam majd odasétáltam az ablakokhoz és elhúztam a függönyt illetve a redőnyt is fölhúztam, majd egy kis friss levegőt is beengedtem a szobába. - Esett egy kis eső az este, de az már fölszáradt valamennyire. Mit veszel föl majd? - ültem le az ágy végébe és néztem ahogyan falatozik
- Nem tudom ha jó idő van akkor egy rövidnadrágot is képes vagyok fölvenni, ha pedig még nincsen annyira jó idő akkor valami kicsit melegebbet, de tavaszit.
- Szerintem simán fölvehetsz egy rövidnadrágot, max hozz valami kardigánszerűt amit fölvehetsz még így reggel mert hideg van még, de utána nagyon kellemes idő lesz. - birizgáltam a zoknimat.
- Jó rendben! De én mindjárt végzek és mehetünk is szinte.
- Jól van akkor én most elmegyek fölöltözni, egy jó tíz perc múlva lent találkozunk oké? - álltam föl majd behajtottam magam után az ajtót. Fölvettem egy fehér csipkés rövid nadrágot amibe beletűrtem egy sima fekete ujjatlan felsőt. Eltettem a táskámba a telefonomat, a pénztárcámat, és a fényképezőgépemet is.
- Sziasztok! -toltam föl a napszemüvegemet a fejemen amivel fölfogtam a hajamat is.
- Jó reggelt! - álltak föl mindannyian- Na merre megyünk először? - lépett elő Ashton nagy vigyorral a száján.
- Nem tudom mondjuk megmutathatok nektek pár nagyon szép teret itt, és akkor még utána szerintem az egyik legjobb és legszebb tér itt a festők tere. De ahová szeretnétek menni oda megyünk! - forgattam az ujjamon a gyűrűmet miközben végig néztem rajtuk.
- Akkor legyen az menjünk, vezess! - szökkent mellém Calum ugyan csak napszemüvegbe.
Majdhogynem két órát császkáltunk a városban alig álltunk meg, a srácokat minden érdekelt akár csak Carment. Nagyon érdekelte őket a festők tere ahol szerintem a legtöbb időt töltöttünk, hisz azaz egyik legmutatósabb tér szerintem Párizsban, ahol az összes festő, akár kezdő mind kiállítják a műveiket, hogy mások is láthassák illetve megvehessék.
A fiúk nagyon viccesek voltak mindig kitaláltak valami hülyeséget amivel, mindig megtudtak minket nevettetni. Egyszer csak sétáltunk az egyik kis aranyos keskeny macskaköves utcán mikor hat hahotázó fiatal srác jött velünk szembe. Először nem tűntek ismerősnek, viszont mikor egyre közelebb jöttek már egyre világosabbá váltak kik is voltak azok. Chris és a haverjai.
- Carmen! - ragadtam meg a felkarját majd magam elé rántottam és még jobban a srácok mögé bújtam. - Álljatok meg most!- sziszegtem nekik mire furcsán nézve de megálltak majd mindannyiukat a kirakat felé forgattam é pedig a belőlük formázott sorfal mögé álltam csak még hogy véletlenül se lásson meg Chris.
- Ő izé, ez miért is csináljuk? - kérdzete Luke miközben vigyorogva nézte a mögöttem lévő kirakatot.
- Mert van egy személy akinek nem szabad meglátnia. De ti még is mi a francot bámultok ennyire? - fordultam én is meg mire meghökkenve kezdtem el vihogni, hát igen sikerült őket megállítanom egy eléggé erotikus bolt előtt, mire mind nevetni kezdtek. - Ez itt izé, ez itt Párizs egyik legforróbb boltja, vagyis az egyik legforróbb a sok közül. -éltem magamat bele a helyzetbe mintha csak egy kis idegenvezető lennék aki túrára vitte a csoportját. Esküszöm nem is az én szerencsém lenne ha nem csinálnék állandóan totális barmot magamból.
