Carmen:
A házba lépve egymás szavába vágva beszéltük át Jamie-vel a napot, és hogy mennyire jól éreztük magunkat a srácokkal. Luke-tól elköszönéskor még egy puszit is kaptam, Jamie és Calum pedig egész nap mögöttünk lemaradva beszélgettek. Már-már úgy éreztem, hogy elfeledkeztem Michael-ről, barátnőm pedig végre túllépett Chris-szen, de mikor a szobámban már pizsamában csokifagyit kanalaztunk, Jamie megszólalt.
- Szerinted Chris és a haverjai észrevettek minket?
- Fogalmam sincs - válaszoltam, és ismét a fagyiba döftem a kanalam - De miért is érdekel?
Jamie úgy nézett rám, mintha ufó lennék.
- Hahó, Föld hívja Carment - hadonászott a kezével az arcom előtt - Chris, rémlik még? Természetes, hogy érdekel. Attól még, hogy mostanában kerülöm, még ugyanúgy tetszik.
- De mi van Calummal? - pislogtam nagyokat, és a kanalamon olvadozó fagyira meredtem.
- Barát, haver mit tudom én - sóhajtott Jamie, majd felkönyökölt az ágyon.
- De ő láthatóan nagyon érdeklődik irántad - mondtam halkan, finoman utalva arra, hogy Calum nem barátságot akar tőle. Mivel Jamienek még most sem esett le mire akarok kilyukadni, folytattam.
- A flörtölésekből, puszikból, mindenből azt hiszi - szerintem jogosan, hogy te is többet akarsz tőle. Komolyan kihasználnád? Ha nincs ló, jó a szamár is alapon? Olyan aranyos srác, ez nem fair vele szemben!
Jamie egy ideig csak meredt maga elé. Szóra nyitotta a száját, de nem mondott semmit, hanem csendben felvette a kanalakat és a fagyisdobozt, majd elindult az ajtó felé. Kezét rátette a kilincsre, s mielőtt lenyomta volna visszafordult hozzám.
- Tudod, ez nagyon kétszínű kijelentés volt. Észre sem veszed, de te is ezt műveled Luke-kal, mert igen, ő is többet akar tőled. De ahelyett, hogy értékelnéd ezt, te még mindig Michael-ért tepersz, olyasvalakiért, akit nem is ismersz - Jamie ezzel becsapta maga mögött az ajtót, én pedig sóhajtva az ágyra dőltem.
Igaza volt! Én is ugyanúgy kihasználom Luke-ot, nincs jogom Jamie-t kioktatni. Csak miután szembesített ezzel a ténnyel, akkor nyílt fel a szemem. Hatalmas bűntudatot éreztem. Luke iránt, amiért ilyen csúnyán áltatom, és Jamie iránt, akivel ugyanazok a problémáink mégis leszidtam. Borzalmas barát vagyok...
*****
Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam, végig kattogott az agyam. Reggel aztán fáradtan kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, és komótosan lecaplattam a lépcsőn. Robert, Jamie bátyja már a konyhában tett-vett éppen tojást sütött, mikor beléptem. Motyogtam egy jó reggelt-félét, majd leültem a konyhapulthoz, és figyeltem mit csinál.
- Mi a baj Carm? Olyan nyúzottnak tűnsz - nézett végig rajtam, s őszintén szólva én magam is annak éreztem magam. Robert elém tolta a reggelit, én pedig lassan nekiálltam. Majd hallottam, amint valaki elindul lefelé a lépcsőn, kis idő múlva pedig Jamie tűnt fel a konyhaajtóban. Üdvözölt minket, bár rajtam kissé átnézett. Nem törődve a bátyja sürgölődésével, elővett egy doboz gabonapelyhet a konyhaszekrényből, és nekiállt. Robert láthatta, hogy valami nincs rendben, így diszkréten felment az emeletre.
Letettem a villámat, és felnéztem Jamie-re, aki a pultnak dőlve kanalazta a reggelijét.
- Ne haragudj - mondtam halkan - Igazad volt, én sem viselkedem jobban, nem volt jogom becsmérelni téged - szegtem le a fejem.
Barátnőm sóhajtott egyet, majd leült mellém.
- Te ne haragudj, amiért kétszínűnek neveztelek. Carm, én nem haragudtam rád, magamra vagyok dühös, amiért ezt művelem. Döntöttem: valahogy elfelejtem Christ és megpróbálom Calummal. fel is hívom, hogy ráér-e délután.
Halványan elmosolyodtam, és ittam egy kortyot a narancsléből.
- Én pedig nem epekedek Michael után, igazad van nem ismerem, inkább Luke-kal törődöm.
Mindketten elmosolyodtunk, majd megöleltük egymást.
Reggeli után Robert megkért minket, hogy menjünk el bevásárolni az ebédhez. Miután egy közeli bevásárlóközpontból mindent beszereztünk, még volt időnk benézni a plázába. Jamievel betértünk egy könyvesboltba, ő kedvenc kötetét kereste, én addig a CD-k között foglaltam le magam. Éppen egy Green Day CD-t nézegettem, mikor valaki mögém lépett.
- Ez a kedvenc albumon - szólalt meg mély hangján az illető. Ugrottam egyet ijedtemben, s megfordultam. A szívem kihagyott egy dobbanást, nem akartam elhinni, hogy összefutottam vele.
- Szia - köszöntem zavartan Michaelnek, aki elmosolyodott.
- Ez az album megvan nekem, az egyik legjobb tőlük - bökött a CD-re, amit még mindig a kezemben tartottam. Nem igazán tudtam semmit sem mondani, még sosem beszéltem vele, egy-két köszönésen kívül egy szót nem váltottunk, még tegnap sem.
- Nekem még az első albumuk van meg, azt is imádom - nyögtem ki nagy nehezen. Teljesen elvarázsolt, ahogy itt állt előttem, kék szemével az enyémbe nézett. Óvatosan körülnéztem, hogy a többiek nincsenek-e itt, de ne volt senki az üzletben rajtunk és Jamie-n kívül, aki elmélyülten olvasott valamit. Ki tudja meddig néztem volna még bambán Michael-re, mikor megszólalt a mobilom. Kapkodva kivettem a zsebemből, és ránéztem a kijelzőre: Lucas.
- Azta, nekem is ez a csengőhangom - kiáltotta Michael meglepődve - Nem veszed fel? - kérdezte halkabban. Hát igen, a kezemben fogtam a csengő mobilt, és eszem ágában sem volt válaszolni rá.
- Nem fontos - nyomtam ki a készüléket. Nem igazán akartam Lucas-szal beszélni, se most se máskor, bár tudtam, egyszer meg kell ejteni a beszélgetésünket. Viszont így Michael azt gondolhatta, hogy miatta nem vettem fel.
Oldalra sandítottam, s láttam, hogy Jamie már a pénztárnál áll, s tekintetével fürkészte a boltot.
- Bocsi, de mennem kell - Visszatettem a CD-t a helyére, és zavartan intettem Michael-nek.
- Carmen! - Kérdőn visszafordultam. Láttam rajta, hogy mondana valamit, de csak legyintett egyet - Semmi... Remélem még látlak.
Csak miután hazaértünk, akkor meséltem el Jamie-nek, hogy mi történt. Nem nézett rosszallóan rám, pedig megfogadtam, hogy Luke-ra koncentrálok. Teljesen megértett, hogy áradoztam Michaelről, de utána leszögeztem, hogy természetesen nem akarok tőle semmit.
Éppen a tejet pakoltam be a hűtőbe, mikor megint megcsörrent a mobilom.
- Ki az? - lépett mögém Jamie, látva, hogy hosszasan nézem a kijelzőt - Valamikor beszélned kell vele. Most vagy soha - szorította meg a karomat, én pedig remegő kézzel felvettem a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése