Carmen:
Egy újabb együtt töltött vidám nap után szótlanul ballagtunk haza Jamie-vel. Mindketten a gondolatainkba merültünk. Szavak nélkül is tudtam, hogy Calum ugyanazt a hírt mondta neki, mint Mike nekem: három nap múlva ők már nem lesznek itt, s talán vissza sem jönnek. Szép volt, jó volt, és most vége.
Ránéztem Jamie-re és nem tudtam, hogy mit érezzek. Kicsit irigykedtem rá, amiért ő sokkal több időt töltött Calummal, mint én Michaellel, ugyanakkor tudtam, hogy pont ezért neki fájdalmasabb lesz a búcsú.
A szobámba érve ledobtam magam az ágyra és a mennyezetet bámulva gondolkodni kezdtem. A fiúk pár napon belül elmennek, és a nyár végén én is hazautazom. Be kellett ismernem, hogy a párizsi élet Jamie-vel és a srácokkal sokkal jobban tetszik, és boldogítóbb, mint a valódi életem Spanyolországban. Itt végre úgy érzem, hogy teljesen önmagamra leltem, nincsenek gátlásaim, nem kell senkinek megfelelnem. Majdnem elsírtam magam a gondolatra, hogy az ittlétem sajnos nem végérvényes, előbb-utóbb haza kell mennem. És az, hogy Mike-ék elutaznak csak rátett egy lapáttal. Hisz időm sem volt jobban megismerni...
Gondolataimból a mobilom csörgése zökkentett ki. Sóhajtva felültem, és a telefonért nyúltam, majd elmosolyodtam.
- Szia! Na mi történt, az elmúlt félórában? - szóltam bele nevetve.
- Ó, baj hogy hívlak? Akkor felhívom valamelyik rajongómat, biztos értékelné - mondta Mike incselkedve, nekem pedig az összes rosszkedvem elszállt, amint meghallottam a hangját.
- Mit szólnál ha a holnapi napot is együtt töltenénk? - kérdezte halkabban, nekem pedig azonnal gyorsabban kezdett dobogni a szívem.
- Rendben! És mik a tervek? Megint be akartok falni egy egész éttermet?
- Hát... Én úgy terveztem, hogy csak ketten lennénk - hadarta.
- Ó... Oké - tekergettem egy tincsemet és elvigyorodtam.
- Jó lesz, ha kettőre érted megyek? - kérdezte.
- Tökéletes - nevettem fel, és ábrándozva letettem a telefont.
****
- Biztos nem baj, hogy elmegyek? - kiáltottam ki a fürdőszobából, miközben átfésültem a hajamat. Jamie az ágyamon ülve mosolyogva leselkedett befelé, hogy lássa hogy nézek ki.
- Dehogy! Amúgy is Calum azt mondta átjön ma - mondta.
- Akkor ellesztek - nevettem el magam.
Barátnőm nem bírta nézni a szenvedésemet a hajammal, így a segítségemre sietve bejött a fürdőbe. Megragadta a hajsütővasat, és apró hullámokat kezdett formálni egyenes tincseimből. Mikor végzet kissé összekócolta a hajamat, hogy természetesnek hasson. A sminkemet nem vittem túlzásba, feltettem egy kis szempillaspirált és készen voltam. A ruhám pedig csinos volt, mégsem kihívó: egyszerű kék farmer egy halvány rózsaszín toppal és fehér balerinacipővel.
- Csini vagy - mosolygott rám Jamie, majd hallottuk, hogy csengetnek.
Izgatottan robogtam le a lépcsőn, utoljára megigazítottam a hajamat, majd kinyitottam az ajtót.
- Azt a mindenit, de jól nézel ki - dicsért meg azonnal Mike.
- De jó a hajad - borzoltam meg fekete fürtjeit amik közül egy elöl zöld színű volt. Nevetve megigazította a haját.- Hé, neked hogy esne, ha valaki ezt csinálná? - ezzel a fejemhez nyúlt és jó alaposan összekócolta a frissen elkészült hajamat. Vihogva tűrtem, majd ujjaimmal kifésültem a tincseimet.
- Na, és mi a program? - kérdeztem, miközben már a belvárosban jártunk.
- Meglepetés - mondta titokzatosan.
Miközben tovább sétáltunk szinte repült az idő, annyit beszélgettünk. Komolyan, ki sem fogytunk a szóból, ugrattuk egymást, vagy csak jelentéktelen dolgokról beszéltünk.
Ahogy tovább sétáltunk ismerős lett a környék.
- Mike, nem ide hozott minket Jamie tegnap? - kérdeztem tőle körbemutatva.
- De igen. Ez itt a Pont des Arts. Gondoltam visszahozlak ide - mondta, majd belenyúlt a zsebébe, és elővett egy kis tárgyat, amit a kezembe nyomott. Egy kis lakat volt az, amire egy papír volt felragasztva.
- Ez micsoda? - kérdeztem halkan.
- Olvasd el.
Úgy tettem, majd elnevettem magam és bátortalanul megöleltem Michaelt. A lakatra ugyanis ez volt írva: " A spanyol királylány és a sötét srác".
- A sötét srác? - nevettem el magam ismét.
- Most, miért nem igaz? - röhögött Mike is, majd odasétáltunk a híd korlátjához. Mike a többi lakat közé tette a miénket, a kulcsát pedig közös megegyezéssel a vízbe dobtuk. Ez a mi titkunk volt.
- Hihetetlen, hogy holnapután elutazunk - mondta halkabban, én pedig sóhajtva oldalra néztem.
- És legszívesebben a fejemet verném a falba, hogy az itt töltött idő alatt, még a kezedet sem tudtam megfogni - nevetett fel, én pedig elmosolyodtam. Óvatosan közelíteni kezdtem a kezemet az övéhez, majd rákulcsoltam az ujjaimat a csuklójára. Mike lenézett a kezére, és halkan elnevette magát, és egymáséba fontuk az ujjainkat.
Nem tudom, hogy mennyi ideig álltunk ott egy szó nélkül egymás kezét fogva, de azt kívántam bárcsak örökké tartana a pillanat. Aztán az egészet elrontotta az, hogy Mike-nak megszólalt a mobilja, amit ő halkan szitkozódva vett fel.
- Most nagyon utálni fogsz - mondta, mikor letette - De a menedzserünk összehívott minket sürgős megbeszélésre. De nem érdekel, akkor is hazakísérlek. Persze, ha nem gond - mosolyodott el féloldalasan, majd még mindig egymás kezét fogva elindultunk.
- Hát, akkor szia - köszönt el, mikor már Jamie-ék házánál álltunk - Azért remélem holnap még tudunk találkozni.
- Én is - sütöttem le a szememet. Egy ideig egyikünk sem szólt, ő nem ment el, hanem a kezemet fogta.
- Csinálhatok egy hülyeséget? - kérdezte.
- Micsoda? - kérdeztem vissza halkan, de ő nem válaszolt, csak a derekamat megragadva magához húzott és megcsókolt. Én pedig elszédültem, és ha nem tartott volna, valószínűleg elesem. Vagy a meglepődéstől, vagy attól, hogy amint hozzám ért remegni kezdtek a lábaim.
Mikor elengedett rám mosolygott.
- Gyertek velünk - mondta hirtelen.
- Micsoda hova?
- A turnéra... Londonba...
Nem tudtam mit mondjak, egyszerűen lefagytam.
- Nézd, tudom ez őrültség meg minden és lehet nem szívesen utaznál egy srác miatt, akit kevesebb, mint két hete ismersz, de annyit kérek, hogy legalább fontold meg. Beszéljétek meg Jamie-vel, kérlek!
Bágyadtan bólintottam, ő pedig nyomott egy puszit a homlokomra és elment.
A hajamba túrva léptem be a házba, mire Jamie visítva elém szaladt.
- Na, mi volt? - kérdezte örömködve, majd mikor meglátta az arcomat elkomolyodott - Mi történt?
- Azt akarja, hogy menjünk velük - nyögtem ki nagy nehezen, Jamie arcára pedig kiült a tökéletes megdöbbenés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése