14.rész ~Pinky

Miután a srácok elmentek tőlünk mert menniük kellett zenét felvenni így egyedül maradtunk csak mi ketten csajok, így úgy döntöttünk hogy csinálunk egy csajos délutánt. Éppen a hajamat dörzsöltem át a törülközővel miután megmostam miközben Carmen rákérdezett a reggelre.
- Mi volt reggel?
- Hát reggel mikor lementem hogy reggelizek te mg aludtál és akkor beállított Chris hogy miért nem hívtam több napja és hogy mi történt velem. Én meg mondtam hogy akkor most beszélgessünk egy.kicsit. Kimentünk a parkba és és beszéltünk és oda lyukadtunk ki hogy én nem hívom fel de más pasikkal mászkálok Párizsban. És végül lebukott mer az hogy velem lógott csak egy álca volt mert fogadást kötöttek rám hogy július közepéig majd lefekszem vele.Azután fölpofoztam és hazaindultam mikor Calummal talákoztam kikönyörögte hogy mondjam el hogy mi a baj aztán meg hazajöttünk.
- Sokkal többet néztem ki Chris-ből..-ingatta a fejet rosszallóan.- De Calum-mal sokkal jobban jársz. Nagyon oda van érted az a srác - vigyorodott el mire nekem elvörösödött a fejem ahogy rá gondoltam. A gyomrom bizseregni kezdett a szívem jobban vert és az arcom égett a pírtől.
- Na de te is mesélhetnél a lovagodról. Valaki nagyon félti a kis rózsáját amióta hazajött a lovaggal. - nevettem el magamat mert Car olyan édesen pironkodott. - odáig van érted ne félj. Kellemeset csalódtam Mr. Dark-ban. - itt már együtt nevettünk. Imádtam ezt este csak mi csajok semmi pasi csajos filmek együtt főzés, egyszerűen tökéletes volt akkor a nap végéről ne is beszéljünk. Ugyan is éjjel kettőkor mikor már elég kótyagosan feküdtünk az agyamba kaptam egy SMS-t, még pedig Calum-tól. Már akkor hevesen vert a szívem mikor pedig megnyitottam az üzentet akkor már folyamatosan vigyorogtam. " Szép álmokat Jamie. Holnap kaptok valamit. Xx Cal" nem bírtam megállni hogy ne írjak vissza neki ő pedig azonnal visszaírt és ez így ment háromnegyed háromig amikor ma tényleg elköszöntem tőle vigyorogva hajtottam a fejemet a párnámra.
Reggel amint fölkeltem tegnap esti SMS-zés jutott eszembe amitől persze vigyor kúszott kótyagos fejemen. Nagyon boldog voltam és ugrálva keltettem föl Carment aki kevésbé ilyen jó kedvvel fogata a keltésemet. Mind a ketten lementünk a konyhába hogy reggelizzünk persze Rob most is hagyott ott nekünk valami finomságot így miután mindent megettünk fölvetettem egy ötletet Carmennek.

- Mi lenne ha mondjuk miután nekem kettőkor évzáróm lesz eljönnél és utána meg elmennénk egy kicsit az Eiffel-toronyhoz és kicsit szellőztetnénk magunkat? - támasztottam meg a fejemet az asztalon és úgy néztem rá.

- Jó ez jó ötlet. De mondjuk máskor ha lehet hajnali háromig ne SMS-ez a szerelmeddel mert olyan nyúzott képed van mintha átment volna rajtad egy úthenger.

- Honnan tudod? - néztem rá meglepődve, hisz azt hittem hogy ő végig alszik.

- Talán mondjuk néha levehetnéd a telefonodról a rezgést és akkor nem lenne olyan mintha két percenként beindították volna alattad a masszázs ágyat. - válaszolt nevetve én pedig pironkodva hajtottam le a fejemet és ittam bele a narancs levembe. -Na akkor mondjuk inkább öltözz mert lassan már fél egy. - ejtette a mosogatóba a tányérját majd fölfelé hessegetett. Újra immáron a szekrényem előtt álltam és válogattam. Végül egy fekete csőtopp mellett döntöttem és egy virágos szoknya mellett amit kicsit följebb kell húzni mint a csípőd. Hozzá pedig egy fekete szandált vettem fel. Nem akartam nagyon kiöltözni mert utána úgy is megyünk ki a a városba így emellett döntöttem. Föltettem egy alap sminket és már készen is voltam pont időre hogy elinduljunk az iskolámba. Nem akartam bemenni, nem akartam találkozni Chris-sel illetve Dorothy-val és a sok szőke libával akik majd úgy fognak engem és Carment nézni mint a véres rongyra. Félve léptem be az osztályterembe szegény Carment pedig a folyosón kellett hagynom így feszélyezve éreztem magamat és elég kényelmetlenül éreztem magamat mikor leültem a padomba. Persze leghátulra, így is elég volt mert hátra felé sugdolóztak a lányok. Mikor pedig bejöttünk a kapuba Chris és a haverjai cigiztek és Chris rám nézett végig mért majd röhögve visszafordult a barátaihoz. Csak minél gyorsabban essünk túl rajta csak ez járt a fejembe.
Miután megkaptam a majdnem kitűnő bizonyítványomat ugyan is csak matekból kaptam egy négyest megkönnyebbülve léptem ki a kapun és indultunk el Carmennel a belvárosba minél előbb senkivel ne keljen jó pofizni.
Nevetgélve ültünk kint az Eiffel-torony előtt és csak beszélgettünk mint ahogy az nekünk mindig is nagyon ment.
- Annyira idegesítő hogy mindenfele itt nyalják-falják egymást a párok. - sóhajtottam szemet forgatva és tépkedtem a füvet.
- Kulturáltabban is lehetne.. Na de mit is beszéltél a lovagoddal?
- Semmi érdekeset, csak úgy írogattunk egymásnak. De elvileg ma valamivel készülnek. Azt mondta hogy olyan három felé majd hívni fog.. - néztem a táskámba hogy meglessem az időt de pont akkor kezdett el csörögni is. - Na emlegetett szamár.- vigyorogtam el és a fülemhez emeltem a telefont. - Szia! - mosolyodtam el és rögtön a hajamhoz nyúltam hogy egy tincset tudjak tekergetni.
- Szia. Merre vagy?
- Itt ülünk a városban az Eiffel.toronynál Carmennel. Miért ti?
- Akkor mi lenne ha mondjuk most úgy megfordulnátok és a hátatok mögé lesnétek. - kuncogta el a végét én pedig összeráncolt szemöldökkel kezdtem el pásztázni a környéket mögöttünk. - Egy kicsit nézz balra. Még  Még egy picit. És most keress meg. - még mindig értetlenül keresgéltem mire végül megláttam. Ott volt tökéletes mosollyal, tökéletes hajjal, napszemüvege eltakarta a szemét de kinyújtott kézzel integetett felénk, és ami a legjobban meglepett hogy egy gitár lógott róla.
Pironkodva álltam föl és nyomtam ki a telefont majd leporoltam a szoknyámat és megvártam hogy Car is fölálljon, majd a fiúkhoz sétáltunk. Mosolyogva ugrottam elé mire ő magához ölelt és belefúrta a fejét a nyakamba.
- Na látod megtaláltál. A meglepi meg még csak most lesz. - engedett el és elhúzta a szeme elől a napszemüvegét.
- És ők? - néztem a mögöttem tornyosuló lányokra akik nyálcsorgatva nézték a fiúkat. Ami kicsit zavaró volt mert ugyan is ahogy a srácok közelébe mentünk nagyon csúnyán néztek ránk.
- Ők csak idejöttek. Na de akkor ha már összefutottunk akkor már csinálunk is valamit. - nézett a srácokra akik mosolyogva bólintottak. - üljetek le oda. - biccentett a fejével a pad felé ami üres volt majd nyomott egy puszit az arco
mra amitől nekem rögtön vörös lett az egész fejem. Majd belekaroltam az ugyan csak piros fejű barátnőmbe és leültünk a padra. A srácok pedig belekezdtek. Ismételten tátott szájjal néztem őket annyira jók voltak. A lányok pedig csorgatták rájuk a nyálukat ugyan is szemből nézték a srácokat míg mi oldalt meghúztuk magunkat. Nem is volt baj hogy nem kerültünk a figyelem központjába de még így is Cal és Mike is sokszor erre felé pislogtak. Olyankor Carmennel csak még szélesebb lett a vigyorunk. Fél órával illetve hat számmal később a srácok fölálltak készítettek pár autogramot pár fotót majd felénk indultak.
- Eszméletlenek vagytok még mindig. - mondtuk egyszerre Carmennel majd elnevettük magunkat.
- Köszönjük. Mi lenne ha mondjuk elmennénk kajálni? - ajánlotta föl Ashton mikor berakták a kocsi csomagtartójába a cuccaikat.
- Jó rendben úgy is már éhesek vagyunk. - simogatta meg a hasát barátnőm majd Mike mellé szökkent.
- Akkor indulás. - fogta meg a kezemet Calum és rám mosolygott. Egy nagy hamburgeres étterem előtt álltunk be majd a srácok előre engedtek és leültünk a sarokba egy kis bokszba. A rácok úgy döntöttek hogy ők majd rendelnek egy óriás hamburgert amit majd mind megeszünk. Hát az a hamburger akkora volt mint egy családi pizza és hiába vágták föl mindannyiuknak egy kis szeletbe hát én még így se tudtam megenni. Egy jó volt viszont hogy mikor én már tele lettem elkezdtem teljesen észrevehetetlenül átpakolászni Calum tányérjára a maradékot mert ő még javában pusztította az ő illetve már az én részemet is. Mikor Carmen meglátta elnevette magát ahogyan épp csempészem át a mellettem ülő srác tányérjára a részemet majd ő is átvette a példámat és Mike tányérjára kezdett el pakolászni.
- Miért van az hogy úgy tűnik mintha mindig egyre több lenne a tányéromon de a csajoknak meg egyre kevesebb? -nyögött fel fájdalmas arckifejezéssel Calum
- Nekem is olyan haver. - nézett értetlenül a tányérjára Mike mire mi ketten majd meg pukkadtunk a nevetéstől, mire végre kiszakadt belőlünk és hangosan vihogva néztünk egymásra.
- Nagyon kis cselesek vagytok. - lökte meg a vállamat a vállával Calum majd megtörölte a kezét egy szalvétába és átvetette a karját mögöttem.
Teli hassal léptünk ki az étterem ajtaján és indultunk el sétálni.
- Mutassak neked valamit? - néztem föl Calumra ő pedig mosolyogva bólintott majd karon ragadtam és a kis út felé kezdtem húzni míg a többiek követtek minket. - Srácok itt a legjobb a kilátás. - mutatta körbe a híd elején. - Ez itt a Pont des Arts. Itt rakják föl az emberek a lakatjaikat a hídon. A legtöbben inkább szerelmes párok teszik föl de van egy olyan is hogyha van valami titkod azt ide föllakatolod és akkor a kulcsát a vízbe hajítod. Nézetek körül. - mutogattam majd megfogtam Calum kezét és a hídra fölhúzta egészen a híd közepéig ahol leültünk egy padra.
- Szereted ezt a helyet? - törte meg a csöndet egy kis idő után
- Aha mivel nekem is van már fönn lakatom. - mosolyodtam el de amikor Calum arcára néztem lehervadt a mosoly az arcomról, valami volt. És akkor leesett. - Mikor kell elmennetek?
- Három nap múlva. - be kellett hogy harapjam a számat
- Hová?
- London utána pedig majd haza egy időre. - sóhajtott a végén és lenézett a kezére és az ujjaival kezdett el játszani.
- Nem baj az még három nap. - fogtam meg a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat, Cal lassan elmosolyodott ez már őszinte mosoly volt az arcán én pedig közelebb hajoltam és nyomtam egy puszit az arcára majd a fejemet a vállára hajtottam. Nem akartam arra gondolni hogy hamarosan elmegy. Hamarosan nem lesz itt, és hogy nem látom.
Rá kellett hogy jöjjek hogy igen Calum nem csak tetszik hanem talán lassan bele is szerettem..