Carmen:
Kicsit furcsálltam, mikor reggel Jamie sehol sem volt, majd miután végigjártam a házat érte, betoppant Calummal a nyomában. De barátnőm csak egy pillantással jelezte, hogy majd később mindent elmesél.
Calum nálunk reggelizett. Csak mi hárman voltunk a házban, Jamie apja és bátyja már elmentek dolgozni, így senkit sem zavartunk.
Éppen a briósom maradványaival küszködtem, mikor Jamie megszólalt.
- Calum, idetudnád hívni a többieket is? Elég nagy ez a ház, és ti még úgy sem voltatok nálunk.
Cal azonnal elmosolyodott és bólintott, majd elővette a telefonját és egy hívással lerendezte, hogy Luke, Ashton és persze Michael negyed órán belül a konyhában legyenek.
- Nem maradunk sokáig, mert délután fel kell vennünk pár dalt - mondta Luke, miközben egy tál chipset nyomtam a kezébe, hogy vigye ki a nappaliba, ahol a többiek már elfoglalták a kanapét, és a foteleket. Miután kigyönyörködték magukat az óriási házban, elkezdtünk beszélgetni és nevetgélni. Én merő véletlenségből Mike mellé kerültem a kanapén, mellettünk Jamie és Cal foglalt helyet, Ash és Luke pedig a két fotelt vették a birtokuk alá.
Vettem egy mély levegőt és odafordultam Michaelhez.
- Mi újság? - kérdeztem mosolyogva. Nem erőltettem meg magam, ennél azért kreatívabb kérdéssel is megszólíthattam volna. Úgy tűnt nem vette észre a bénaságomat, ugyanis észvesztően szép mosolyt kaptam tőle, és elmesélte, hogy nagyon izgatott a délutáni felvétel miatt. Kérdezgettem még a zenélésről, mindenről, majd ő is érdeklődött a hogylétem felől. Nevetgéltünk, jót beszélgettünk, s néhányszor véletlenül összeért a térdünk vagy a karunk, szóval élveztem a helyzetet. Egészen addig, míg Ashton fel nem állt, és egy kiürített üdítőpalackot tartott a levegőbe.
- Ki akar üvegezni? - kiáltotta.
- Hmm, nem hiszem, hogy jó ötlet - mondta Jamie - Két lány, négy fiú nem a legjobb arány.
- De én nem a smárolósra, hanem a felelsz vagy mersz típusú üvegezésre gondoltam - mondta Ash, majd lepattant a szőnyegre, és intett, hogy üljünk köré. Én nyögvenyelősen, de elhelyezkedtem a földön, és szenvedős arckifejezéssel vártam, hogy Ashton pörgessen. Egy idő után már nem is tűnt annyira rossz ötletnek ez az egész. Csupa hülyeségeket kértünk egymástól, például együnk müzlit ketchuppel, vagy minek neveznénk el a dinoszauruszunkat. Jókat nevettünk, tényleg vicces volt.
Majd újra Ash pörgetett, és nálam állt meg.
- Felelsz vagy mersz, Carmen?
- Merek - mondtam bevállalósan. Igen, akkor még nem sejtettem mire készül.
- Rendben, akkor - nézett végig a társaságon, majd felcsillant a szeme - Csókold meg Luke-ot!
Köpni nyelni nem tudtam, szabályosan lefagytam. Bizonytalanul Luke-ra néztem, aki csibészesen rám mosolygott. A többiek kíváncsian néztek rám, én pedig azt gondolva, hogy ez csak egy játék, feltérdeltem, és odamásztam Luke-hoz. Levegőt sem volt időm venni, ő azonnal lecsapott. Hat másodperces csókunk alatt nem éreztem semmit. Csak egy csók volt, ennyi. A többiek füttyögtek és tapsoltak, majd miután visszaültem a helyemre nem tudom miért, azonnal Mike-ra néztem. A tekintetéből nem tudtam leolvasni semmit, szerintem meg se hatotta az, hogy megcsókoltam Luke-ot.
- Szerintem ez, méltó bejfejezése volt a játéknak - mondta Calum, és elvette az üveget a földről. Jamie felvette a kiürült tálakat és poharakat, Cal pedig segített neki elpakolni. Luke megkérdezte Jamie-t, hogy körülnézhetnek-e az emeleten, barátnőm pedig naivan - mert biztos nem törnek össze semmit - felengedte Luke-ot és Ash-t. Így történt, hogy életemben másodszor kettesben maradtam Michaellel egy szobában.
- Ez... jó játék volt - szólaltam meg, hogy megelőzzem a kínos csend kialakulását. Jó, bevallom ennél jobbat is kitalálhattam volna. Mikey nem szólt semmit, csak lassan bólintott, én pedig nem tudtam mit mondjak. Hirtelen zajt hallottam fentről, mintha leesett és összetört volna valami, és hallottam, hogy Jamie felkiált a fiúknak, hogy minden rendben-e. Kérdésére egy egyöntetű "igen" volt a válasz. Felnevettem.
- Szerintem még összefognak törni valamit - mondtam.
- Aha - Ennyi volt Michael egyetlen válasza. De megszólalt, már ez is valami.
-Mi a baj? - kérdeztem tőle az arcát fürkészve, ő pedig a fejét csóválva rám nézett, és lesajnálóan felnevetett.
- Nagyon rafinált vagy, tudod? - Fogalmam sem volt, hogy miről beszél, így ha lehetett még érthetetlenebb fejet vágtam.
- Most mi van? - kérdeztem tőle. Mike felállt, és úgy nézett le rám.
- Csak megkérlek rá, hogy ne húzd az agyam - mondta.
Most már végképp nem értettem semmit, de nem kellet kérdeznem semmit, mert folytatta.
- Itt flörtölgetsz velem, közben meg Luke-ot is fűzöd és smárolsz vele. Szóval megkérlek, hogy ezt fejezd be.
- Mi van? - álltam fel én is - Nem flörtölgetek veled, csak próbálok barátságos lenni, Calummal és Ashtonnal is szoktam beszélgetni mégsem akarok tőlük semmit. Luke-ot meg azért csókoltam meg mert ez volt a feladatom. Szerintem vegyél vissza az egodból - kikerültem, és a konyha felé indultam, de ő utolért és elém állt.
- Jó, jó... Igazad van, ne haragudj, bunkó voltam - mondta.
- Hát igen, egy kicsit - válaszoltam és visszahuppantam a kanapéra, Mikey pedig leült mellém.
- Bocsi, csak tényleg úgy tűnt, hogy mindkettőnktől akarsz valamit, azt meg nem szeretném, ha vele is meg velem is csak játszadoznál. De jó, elismerem, félreértettem a helyzetet, tudom csak haverságot akarsz.
- Tudod, ha Luke-tól akarnék valamit, akkor nem veled ülnék most itt - mondtam halkan és nem mertem ránézni. Nem szólt semmit, így félve felé néztem, ő is ugyanígy tett, és féloldalasan elmosolyodott. Mondani akart valamit, de sose fogom megtudni, hogy mit, mert Ashton abban a pillanatban Mike hátára ugrott, miközben kiáltozott. A zajra, Jamie és Calum is előkerült, valamint Luke is röhögve lejött az emeletről. Újra teljes volt a csapat, amit most nagyon bántam, mert szerettem volna még egy kicsit kettesben maradni Michaellel.
Calum valami régi társasjátékot tartott a kezében, amit minden bizonnyal Luke-ék találtak az emeleten, így eldöntötték, hogy most azzal fogunk játszani. Végül is, mi érett tizenévesek vagyunk...
Alig telt el öt perc, és máris kész káosz volt. Ash és Calum összeveszett azon, hogy ki melyik bábuval van, Jamie csitította őket, Luke pedig a hasát fogva a kanapén fetrengett a nevetéstől. Összetalálkozott a tekintetem Michaelével, és egymásra mosolyogtunk. Majd felállt és elindult a folyosó felé, s intett a fejével, hogy kövessem. Ránéztem a többiekre, akik még mindig elvoltak foglalva Ash-sel és Calummal, és elindultam Mike után. Ő kinyitotta a bejárati ajtót, én pedig követtem le Jamie-ék kertjén át, végig az utcán.
- Miért jöttünk el? - kérdeztem.
- Túl sokan voltunk már odabenn, úgysem veszik észre, hogy eljöttünk - mondta.
Csendben sétáltunk végig az utcán, én körbe-körbe figyeltem a házakat, az udvaron játszadozó gyerekeket, majd Mikey megfogta a karom és a mellettünk lévő park felé vezetett. Leültünk az egyik padra és beszélgettünk. Hogy miről? Mindenről. Kivéve azt, ami a nappaliban történt negyed órával ezelőtt. Sem az ő kirohanásáról, sem az én elejtett mondatomról nem esett szó, és én ennek nagyon örültem. Olyan volt, mintha az a kis jelenet meg sem történt volna.
Meséltünk egymásnak a gyerekkorunkról, a családunkról, országunk hagyományairól, komolyan mindenről. Nagyon jól megismertem Michaelt, s kiderült róla, hogy sokkal kedvesebb, viccesebb, figyelmesebb és érdekesebb fiú, mint azt gondoltam róla.
Félórát tölthettünk a padon ülve, mikor Mike az órájára nézett és azt mondta vissza kéne mennünk, mielőtt a többiek azt hiszik, hogy elraboltak bennünket az ufók.
Visszafele is ugyanúgy beszélgettünk, majd Michael odament az egyik házhoz, körülnézett, majd a rózsabokorról letépett egy szál vörös rózsát, és a kertből kiszaladva a kezembe nyomta. Hallottuk, hogy a házból kikiált valaki, így Michael megragadta a csuklómat és maga után húzva szaladni kezdett. Egészen Jamie-ék házáig futottunk, majd ott összenevettünk.
- Szóval, akkor tőlem akarsz valamit? - kérdezte hirtelen, majd miután értetlenül néztem rá, folytatta - Azt mondtad, akkor nem velem lennél...
Leszegtem a fejem és a földet kezdtem pásztázni, ő pedig lehajtott fejjel kereste a tekintetem. Eltűrtem egy, a szemembe hulló tincsemet, majd lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét.
- Be kéne mennünk, a többiek már biztos kerestek - mondtam halkan és benyitottam a házba. Azonnal szembetaláltam magam Calummal, aki amint meglátott minket, hátrakiáltott.
- Semmi baj, megvannak!
Mikor beléptünk a nappaliba, mindenki felénk nézett.
- Ti meg hol voltatok? - kérdezte Jamie, de Michaellel nem tudtunk válaszolni, annyira nevettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése