Miután elmondtam Jamie-nek Mikey kérését, miszerint tartsunk velük a turnéjukon, barátnőmmel arra jutottunk, hogy ez sehogy sem fog összejönni. Igazság szerint titkon azt reméltem, hogy elutazhatunk velük, hisz első és legfontosabb szempontból nem kellene elválnunk egymástól, másrészt ez egy óriási kaland lett volna számunkra. De jobban belegondoltam, és el kellett ismernem, hogy Jamie-nek igaza van: képtelen ötlet volt.
Ezután vagy egy órán át csokit falva szomorkodtunk és az élet igazságtalanságát taglaltuk, mikor mindkettőnk telefonja megcsörrent. Anélkül, hogy ránéztem volna a kijelzőre, tudtam ki keres, s mikor Jamie kivonult a teraszra telefonálni, sóhajtva felvettem a készüléket és bedőltem a párnák közé.
- Szia - szóltam bele rekedten és igyekeztem normális hangon beszélni.
- Szia - hallottam meg a hangját, amitől szívem hevesebben kezdett dobogni - Mi újság? - kérdezte. Hallottam a hangján, hogy fáradt és, hogy nyomasztja valami.
- Minden oké? - kérdeztem tőle és felültem.
- Hát... nem - mondta, megijesztve ezzel engem - Az a helyzet Carm, hogy megváltoztak a tervek. Nem három nap múlva indulunk, hanem holnap este.
Lehunytam a szememet és éreztem, ahogy csukott szemhéjam alól kigördül egy könnycsepp. Egy-két percig egyikünk sem szólalt meg, majd Michael törte meg a csendet.
- Átgondoltad azt amit mondtam?
- Igen, és ... sajnálom, de nem fog menni Mike. Pedig hidd el nagyon szeretném, de most egyszerűen nem tudunk elutazni - mondtam halkan.
Michael sóhajtott egyet, majd megköszörülte a torkát.
- És.. hogyan tovább? - kérdezte. Ez volt az a kérdés, amire én magam sem tudtam a választ, és ez egyre jobban idegesített. Mikor már hosszú ideje nem válaszoltam, Mike folytatta.
- Megértem, ha emiatt nem akarod folytatni - mondta halkan, szinte suttogva, bennem pedig megállt az ütő.
- Micsoda? Dehogy! Ez eszembe se jutott - tiltakoztam.
- Akkor jó, mert én sem akarok véget vetni ennek. Holnap este nyolckor indul a gépünk, ha reggel átjössz ide a hotelbe az úgy jó neked?
- Persze - suttogtam, majd letettem a telefont.
A hajamba túrva dőltem vissza az ágyba, majd feltűnt, hogy Jamie még nincs idebent. Óvatosan a teraszajtóhoz léptem, majd meglátva Jamie-t rögtön odarohantam hozzá.
- Úristen mi történt? - térdeltem le barátnőm mellé, aki a korlátnak dőlve keservesen sírt. Megsimogattam a hátát, ő pedig nekem dőlve zokogott tovább. Egy ideig így ültünk odakint, majd felsegítettem és visszamentünk a szobába.
- Befejeztem Calummal - nyögte ki nagy nehezen.
- Micsoda? De miért? - ültem le mellé az ágyra.
- Mert most így, hogy elmegy semmi értelme folytatni. Jobb most abbahagyni, mintha pár hét múlva ő hív fel azzal, hogy vége - dörzsölte meg a szemét, én pedig hoztam neki egy pohár vizet és nem faggattam tovább.
****
Reggel Jamie szobájában ébredtem. Ránéztem az órára, ami hét órát mutatott. Óvatosan, hogy ne ébresszem fel őt, kimásztam a takaró alól, majd a fürdőszobába mentem és lezuhanyoztam. Felvettem egy fekete rövidnadrágot egy fehér, mintás toppal és tornacipővel, majd elindultam Michaelék hoteléhez, ahogy megbeszéltük.
A recepcióra érve észrevettem, hogy ő a hallban vár, így egyenesen felé indultam. Gyors csókkal köszöntött, majd kézen fogva indultunk fel a felső szintre. Mike szobájába érve lehuppantunk a kanapéra. Egyik karjával átölelte a derekamat, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem.
Tekintetemmel végigpásztáztam a szobát. Nagyon üres volt, csak az ágy, a kanapé és a fotelek, valamint a szekrények foglaltak benne helyet. Michael összes többi cucca a szoba közepére pakolt bőröndökben pihentek.
- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még megbánom azt, hogy turnéra indultam - sóhajtotta. Felemeltem a fejem és kíváncsi tekintettel néztem rá.
- Legszívesebben itt maradnék veled - folytatta - Ebben az egész utazgatásban Párizs volt a legjobb dolog, ami történhetett velem. És az, hogy most itt ülsz velem csodálatos és... Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennek most vége és továbbmegyünk. Ez a rossz ebben az egészben, hogy csak átmeneti dolgok vannak, de most úgy érzem van egy biztos pontom - nézett rám egy félmosollyal az arcán, majd egy puszit nyomott a homlokomra és az ölébe húzott.
- Ha van kiért - mondta és a hajammal kezdett játszani. - Biztos nem lehet megoldani, hogy velünk gyertek? - nézett mélyen a szemembe. Bánatosan megráztam a fejem, mire Mike belefúrta a fejét a vállamba, s én pedig a haját simogattam.
- Azért még gondolkozz rajta - motyogta - egyáltalán nem szeretnél jönni? A menedzsment mindent állna - emelte fel a fejét.
- Nem arról van szó, hogy nem akarok, csak... Tudod mi történt Calummal és Jamie-vel? - váltottam témát.
- Igen - sóhajtotta Michael - Cal azóta magába fordult és alig lehet kihúzni belőle egy-két szónál többet. Azért is kérdeztem tegnap, hogy velünk mi lesz, mert megijedtem, hogy mi is így járunk.
Ebben a pillanatban Mike szobájának ajtaja kinyílt és nagy robajjal beviharzott Ashton és Luke.
- Hú, ugye nem zavartunk meg semmit? - kiáltotta Ash, és ledobta magát mellénk. Megfordultam Mikey ölében, hogy ne háttal legyek neki, és mosolyogva köszöntem neki. Lukey ledobta magát az egyik fotelbe és körülnézett a szobában.
- Látom a tiédben is példás rend van. Olyan furcsa ez így - sóhajtott és láttam rajta, valamint Ashtonon is, hogy nekik sem könnyű elmenni innen.
- Azért este kikísérsz a reptérre? - tűrte Mike a fülem mögé a hajamat, mire átfutott rajtam egy kellemes borzongás. Belenéztem Mikey szemébe.
- Tudod, hogy igen - nyomtam egy puszit az arcára.
- Dúúl a lamúúr - nyerített Ashton, mire mindannyian felnevettünk. Ekkor Calum lépett be a szobába.
- Szia Carmen - köszönt nekem én pedig intettem neki.
- Figyelj megmondanál valamit Jamie-nek? - kérdezte, én pedig bólintottam.
- Csak annyi, hogy ma este fél nyolckor a reptér előtt várom - mondta Cal - Nagyon fontos lenne. Szerinted eljön?
- Szerintem igen - mosolyogtam rá bátorítóan.
***
Mikor visszaértem Jamie-ék házához, barátnőm nem kérdezett semmit. Pontosan tudta, hogy hol voltam. A délelőtt további részét a szobájában töltötte, én pedig a sajátomban, s miután meghallgattam az összes szomorú dalt a zenelejátszómról, hirtelen felpattantam. A szekrényhez rohantam és előrángattam a bőröndömet. Beleszórtam az összes cuccomat, majd miután nagy nehezen becipzároztam, rájöttem, hogy milyen ostoba, felelőtlen, és meggondolatlan vagyok. De nem érdekelt.
Este fél hétkor Jamie-t a nappaliban találtam, éppen valami sorozatot nézett, s mikor meglátott engem, kezemben a bőrönddel, kérdőn nézett rám.
- A gépük nyolckor indul - közöltem karba tett kézzel - Calum mindennél jobban akarja, hogy elbúcsúzz tőle.
- Én is azt szeretném, de...
- Nincs de - szakítottam félbe - Ez az utolsó lehetőséged, hogy elmond neki mit érzel, és tisztázd vele a tegnap estét.
- De minek a bőrönd? - kérdezte Jamie.
- A menedzserük fizeti az utunkat. Nem hiszed el, mennyire szeretnék menni - potyogtak a könnyem, ahogy beszéltem - Tudom, hogy te is akarod. Az apád csak belemegy pár héti távollétbe. Esetleg Rob is jöhet vigyázni ránk, nem érdekel!
Jamie tátott szájjal hallgatott. Leültem mellé.
- Tudod, hogy nem megyek el nélküled. Ha itthon maradunk a döntésed miatt, azt is megértem, de kérlek szépen Jamie, dönts helyesen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése