12. rész ~ Pinkypop

. : Jamie : . 

Miután élve kijutottunk a liftből, Calum haza akart vinni de én csak azért is megakartam hallgatni hogyan zenélnek és az egy plusz hogy Cal sms-re Carmen és Luke is megjelent. Így tejes lett a banda és meghallgathattuk őket teljes egészében. Egy szó amivel lehetne jellemezni azaz hogy eszméletlen. Iszonyat jók a srácok nem csak hogy a saját számukat játszották el nekünk amit ők írtak hanem még mellé képesek ezer meg ezer feldolgozást is eljátszani. Mi ez ha nem tehetség?
Nem sokkal később Calum végig vezetett a kicsinek nem nevezhető szobák rengetegén át. Persze a legtöbb időt Calum szobájában töltöttük ugyan is a kis szekrényre ki volt rakva egy csomó kép illetve még mellette egy doboz tele volt fotókkal. Kis koritól kedve egészen mostanáig. Nagyon élveztem nagyon édes kisgyerek volt Calum. Bár most is az de most már nem kisgyerek hanem egy 16 éves helyes kedves srác, akinek hatalmas barna szemei vannak és nagyon vonzó pimasz mosolya.
Viszont nem sokkal később hívott Rob hogy ideje lenne ha azért hazatalálnánk hisz Carmen félbehagyta a vacsorát én pedig nem is ettem semmit. Így fogtunk egy taxis majd a fiúktól elköszönve hazamentünk. Otthon pedig vacsi után tartottunk egy kis csajos film nézést.
Persze el nem lehetett kerülni a csajos beszélgetéseket mint például hogy mi van köztem és Calum között. Bár még én sem tudom de attól tartok hogy ez akár már több is lehet mint ami most van, hisz ma egész nap egymás kezét fogtuk és Calum többször és átölelt illetve amikor kint álltunk az erkélyükön akkor hátulról ölelt meg és úgy néztük együtt Párizst.
Carmen pedig hát neki még van egy kis beszélgetni valója mert hiába állapodtunk meg abban hogy Luke-ot fogja választani még is mind a ketten rájöttünk hogy hiába Luke cuki és kedves de valamiért Carmenhez valamiért jobban illik és ő is jobban szeretné Mikey-t. Amiért én egyáltalán nem haragszom rá mert nem mi választjuk ki kit szeretnénk magunk mellé.

Másnap fáradtan másztam ki a takaró alól ne hogy fölkeltsem Carment ugyan is tegnap este végül is itt aludt el nálam. Lassan csoszogtam le a lépcsőn és kezdtem el magamnak csinálni a kakaót mikor becsuktam a mikró ajtaját valaki csöngetett. Álmosan túrtam a hajamba és nyitottam ki az ajtót de egy pillanat alatt kipattant a szemem mikor megláttam ki is áll az ajtóba.
- Chris te mit csinálsz itt? - lepődtem meg teljesen
- Nem vetted föl tegnap a telefonodat, pedig kétszer is hívtalak. - válaszolta elég morcosan
- Volt egy kis balesetem egy lifttel és utána pedig kikapcsoltam azért nem láthattam hogy hívtál, sajnálom. - vakartam meg a felkaromat és zavartan néztem rá.
- Aha és akkor majd tudunk valamikor mostanság beszélni, mert azért már régen találkoztunk. - mosolygott rám azzal a mosolyával amivel eddig sikerült megremegtetnie a térdemet de most már inkább hidegen hagyott sőt inkább vicsorgásnak tűnt mint helyes mosolynak.
- Ő nem tudom, tudod itt van Carmen és... Na jó tudod mit fölmegyek átöltözök úgy is meg kell valamit beszélnünk. - mutattam a hátam mögé majd halványan mosolyogva bólintottam és beengedtem Chris-t majd fölszaladtam a lépcsőn és fölvetettem egy csőfarmert és egy sima egyszerű fehér felsőt és már mentem is le.
Lassan sétáltunk végig a hosszú utcánkon egészen el a játszótérig ami nem messze volt a házunktól.
- Szóval miről szerettél volna beszélni?- ült föl a pad háttámlájára én pedig mellé ültem.
- Figyelj Chris, nem tudom mi történt, de amíg nem volt ez a kis szünetem Carmen megérkezése óta és nem beszéltünk valami megváltozott és attól tartok ha majd elindul a nyári szünet holnaptól az évzáró és elindul a nyár akkor majd még jobban elfogunk egymásról feledkezni és fele annyira se fogjunk egymást érdekelni mint most. És tényleg nem tudom miért de én már nem érzem ugyan azt mint régen. - hadartam egy szusza az egészet, minél előbb csak túl akartam esni rajta.
- Én tudom miért.- szólalt meg hosszas csönd után a hangja egy kicsit sem volt barátságos
- Mi van? - néztem rá teljesen összezavarodva
- Az a bajod neked hogy megjelent azaz ausztrál srác és mert híres most vele lógsz. Mi van abba a srácba ami bennem nincsen meg? Az hogy tud énekelni vagy hogy most a One Direction fölkarolta őket aztán most nagy menők mert nem a szüleiknek játszanak vagy mi? - a szavai teljesen lesújtottak nem gondoltam ilyennek sokkal kedvesebb srácot ismertem nem ezt a bunkót.
- Te még is miről beszélsz? Jézusom te féltékeny vagy rá! - csaptam a combomra és leugrottam a padról és szembe álltam vele. - Nem értem mi bajod van, de ne merd őket egy szóval se ócsárolni. Mert te mivel vagy jobb mint ő? Te vagy a suli kosárkapitánya a legmenőbb gyereke az apád vett neked egy menő autót az összes könnyűvérű csajt megkapod a suliból, és neked most éppen az a bajod hogy az új csajt aki nem állt be a plasztik Barbiek közé hanem adta saját magát, és te nem kaphattad meg. Ez a te bajod nem más. - böktem a mellkasára mikor már velem szemben állt.
- Nem vagy te olyan jó csaj nehogy azt hidd. Tudod miért kellettél volna? Mert a srácokkal fogadtunk hogy majd július 16-ig megleszel hogy majd igen elmondhatom hogy a meg nem szerezhető Jamie-t valakinek még is sikerült elkapnia. - vigyorgott rám ön elégültem. Nagyon ideges voltam legszívesebben belelöktem volna a játszótér közepén lévő tóba hogy ott fulladjon meg egymagába de ehelyett csak felpofoztam majd otthagytam egy "rohadj meg"-gel. Idegesen trappoltam ki a játszótérről a talpam alatt csak csikorogtak a kavicsok. Nagyon dühös voltam és szomorú illetve csalódott. A torkomba egy óriási gombóc volt a szememet elfedték a könnyek és csak hazafelé trappoltam, amikor valaki utána kiáltott.
- Jamie! - kiabálta nem akartam megfordulni nem akartam hogy sírva lásson csak haza akartam menni végre és hogy majd otthon Carmennek elbőghessem a bajomat pont most nem akartam vele beszélni. -Olyan gyors vagy azt hittem alig érlek utol! - vigyorogta mikor végre utol ért.
- Cal haza kell mennem sajnálom. Sietnem kell. - mondtam miközben a fejemet lehajtottam hogy az arcom a hajamat teljesen betakarja és ne látszódjon hogy sírok.
- Nem baj akkor hazakísérlek. - mosolygott még mindig. Nem akartam meg bántani nem akartam vele bunkó lenni, de valahogy muszáj volt leráznom.
- Calum tényleg sietnem kell haza Rob vár és.. -már azt hittem hogy sikerült hogy, végig tudok mondani egy mondatot anélkül hogy elcsuklana hangom vagy nem tudom hát nem, ugyan is a hangom elcsuklott és még hüppögtem is egy jó nagyot mellé szóval végképp lebuktam. Calum megállt és megfogta a karomat majd a másik kezével az állam alá nyúlt és fölemelte a fejemet.
- Jamie... Mi történt? - nézett rám a szemében idegességet, szomorúságot és összezavarodottságot láttam. - Miért sírsz? - törölte le az óriás krokodil könnyeimet mire én zokogva borultam a mellkasára. - Hééé cssss nyugi!- simogatta a hátamat miközben lassan ringatott jobbra és balra. - Figyelj mi lenne ha beennénk az alá a buszmegálló alá ugyan is akármikor leszakadhat az ég. -támogatott be a közeli fedett buszmegálló alá.
- Volt egy srác... Mielőtt ti megérkeztetek, ő volt a suli legmenőbb sráca a kosárcsapat kapitánya. Nagyon tetszett nem is tudom mi tetszett benne csak egyszerűen nagyon tetszett. Egyre jobban kezdtünk összemelegedni, aztán megérkezett Carmen és már nem volt egymásra annyi időnk. Ma pedig beállított reggel hozzánk, hogy nagyon régen beszéltünk már. Így hát kimentünk ide a közeli játszótérre és ott elkezdtünk beszélni. Én elmondtam neki hogy már nem akarok semmit tőle mert már nem érzem ugyan azt. Ő pedig valahogyan rájött hogy a vele töltött időt inkább veled töltöm és nagyon féltékeny lett és elkezdett olyan dolgokat vágni a fejemhez hogy én nem kellettem neki semmi másra mert ő csak egy fogadást teljesített amit a haverjaival kötött hogy júli 16-ig majd ágyba visz. És én pedig föl pofoztam és hazaindultam és akkor találkoztunk. -szipogtam majd elvettem a felém nyújtott zsepit és hangosan kifújtam az orromat.
- Az a srác egy hatalmas nagy barom. És hogy lehet egy lányra fogadást kötni? de meg ütném azt a srácot. Remélem jól arcon ütötted. De hidd el nem érdemeltél meg egy ilyen srác téged te sokkal többet érsz és sokkal jobbat érdemelsz mint ő. Ne sírj miatta. - simított végig az arcomon, és mosolyogva nézett rám. - Túl tökéletes vagy egy ilyen bunkó sráchoz. Majd ő visszamegy azokhoz a mű csajokhoz, de olyan gyönyörű lány mint amilyen te vagy sose lesz a barátnője. - Olyan jól estek a szavai hogy nem bírtam abbahagyni a vigyorgást és az egész fejem tuti hogy vöröse égett a pírtől így hogy ne lássa hogy mennyire elpirultam a szavaitól belebújtam újra a mellkasába és hátul átfogtam a kezemet hogy még jobban magamhoz szoríthassam, és be tudjam szívni az isteni illatát.
- Köszönöm Calum. Köszönöm hogy itt vagy velem, és hogy ilyeneket mondtál igazán jól esett. - húzódtam el tőle mire ő csak elnevette magát
- Ez semmiség, akármikor itt vagyok neked jó? De most mondjuk menjünk be hozzátok mert hamarosan tényleg rákezd az eső. -fogta meg a kezemet és kulcsolta össze az ujjainkat, majd mosolyogva vetette át a vállamon az összekulcsolt kezeinket míg a másik karommal átkaroltam a derekát. - Jobb is hogy nem azzal a bunkóval vagy. - nyomott egy csókot a halántékomra amitől nekem megint csak elvörösödött a fejem.
- Hogy ti folyamatosan eltűntök . -nevette Carmen mikor beléptünk a házba és én előre mentem a konyhába miközben magam után húztam Calumot.