Carmen:
Egy végtelennek tűnő út után végre megérkeztünk Luke-ék hoteléhez. Amint beértünk láttuk, hogy a gondnok a földszinti liftnél áll, s megnyugodtunk, hogy Jamie-ék hamarosan kikerülnek onnan. A biztonság kedvéért rácsörögtem Jamie-re, s Calum azonnal felvette barátnőm telefonját.
- Már jobban van, de még mindig nehezen lélegzik - hadarta a telefonba. Abban a pillanatban a lift csilingelő hangját hallottuk, s nemsokára nyílt a liftajtó is, mi pedig Luke-kal rögtön odaszaladtunk.
- Minden oké? - kérdezte Luke Calumtól, én pedig a fiú mögött lépkedő kissé sápadt Jamie-hez szaladtam s megöleltem.
- Szerencsére volt nálam víz, így letudtam nyugtatni egy picit - mondta Calum én pedig hálásan bólintottam.
- Jól vagy? - kérdeztem a barátnőmet, mire ő bágyadtam elmosolyodott, és belekapaszkodott Calum karjába.
- Mi ez a kupaktanács? - hallottunk egy hangot magunk mögül. Megfordultam s Ashtont pillantottam meg, mellette pedig Michael állt. A szívem kihagyott egy dobbanást és éreztem ahogy pír szökik fel az arcomba. Elmeséltük nekik a történteket, majd Calum kézen fogta Jamie-t s kifelé kezdte vezetni.
- Nem megyek sehova - barátnőmbe azonnal visszatért az élet.
- Jamie ne hülyülj már, le kell pihenned - mondtam neki, de ő megrázta a fejét.
- Calum megígérte nekem, hogy megmutatja hogyan zenélnek, nem fogok most hazamenni!
Fáradtan sóhajtottam. Végignéztem Jamie-n. Tényleg jobb színben volt, így nem tehettem mást, bólintottam. A lépcsőn felfelé menet (ezek után természetesen egyikünk sem akart liftbe szállni) felhívtam Robot és biztosítottam róla, hogy minden rendben van.
- Íme! - Ashton előre futott, és a lépcső tetején széttárta a karját - Az egész felső szint a miénk! Arra vannak a szobáink, erre a stúdió, és a többi.
Miután az utolsó lépcsőfokot is leküzdöttem, tátott szájjal néztem végig. Velem szemben egy hatalmas büféasztal állt, telepakolva finomabbnál finomabb kajákkal. Jobbra egy üvegajtó mögött egy hatalmas, jól felszerelt stúdió volt, balra pedig egy hosszú folyosón hat ajtót számoltam össze, nyilvánvalóan mindegyik szoba hatalmas lehetett. Jamie-re pillantottam, aki hozzám hasonlóan elképedve meredt körbe-körbe, egészen addig, míg a fiúk el nem indultak az egyik ajtó felé a folyosón.
Első ránézésre egy játékszoba lehetett. Ugyanis mindenfelé hatalmas plazmatévék, bőrfotelek, játékkonzolok, csocsóasztalok és flippergépek voltak.
- Nem úgy volt, hogy zenéltek nekünk? - kérdezte tőlük Jamie.
- Igen, de nem muszáj a stúdióban, itt is minden megvan hozzá - válaszolta Luke és az egyik fotelbe telepedve felvette a gitárját a földről. Michael és Calum is gitárt ragadott, Ashton pedig ráült a kézzel üthető dobjára, és játszani kezdtek. Egy lassú, mégis ritmikus dalt játszottak nekünk, mi pedig szájtátva hallgattuk. A hangjuk, a játékuk fantasztikus volt, és ahogy beleélték magukat a dalba... Teljesen elképedtem. Mikor véget ért a dal megtapsoltuk őket, mire ők viccesen meghajoltak, majd Michael, Luke és Ashton levágták magukat a hatalmas bőrkanapéra, bekapcsolták a videojátékot és azonnal belemerültek egy autóüldözéses játékba. Gyors váltás, mondhatom.
- Srácok, körbevezetem Jamiet - kiáltotta nekik Calum, de ők a legkevésbé sem figyeltek rá, így Cal legyintett egyet, s kivezette Jamie-t a szobából. Én szerencsétlenkedve álltam egyik lábamról a másikra, és figyeltem a fiúk játékát, de nem nagyon kötött le. Gondoltam úgysem vennék észre, ha lelépnék, így elhatároztam, hogy én is körülnézek kicsit a "birodalmukban".
A folyosóra kiérve azonnal az üvegajtó mögötti stúdiót pillantottam meg, s elöntött a kíváncsiság, hogy megnézzem mi van ott. Óvatosan lenyomtam a kilincset. Az ajtó nyitva volt, így beléptem a helyiségbe. Olyan volt, mint a filmekben. Az elülső helyiség volt a stúdiószoba, egy üvegfal mögött pedig négy széket, egy dobszerkót és pár gitárt láttam. Átgondoltam a helyzetet: Calum épp Jamie-t vezeti körbe, a többieket pedig a videojátékon kívül más nemigen érdekli, ezért vettem a bátorságot, és bementem. Amióta az eszemet tudom szerettem volna gitáron játszani, de sosem volt bátorságom venni egyet és kipróbálni. Helyette gitárleckéket vettem, méghozzá az internetről. Leültem az egyik székre, és felvettem a hozzám legközelebbi gitárt. Az alapja fehér volt, a bal alsó sarkában egy fekete X díszítette. Középen egy fekete csík húzódott, amin pedig egy fehér X volt. A pántját a nyakamba vettem, és áhítattal végighúztam az ujjaim a húrjain. A szemben lévő üvegfalon láttam a tükörképemet, és ha kicsit is furcsa is voltam gitárral a kezemben, azért elég jól néztem ki vele. A fejemben az összes netről gyűjtött tudás végigpörgött és hirtelen felindulásból elkezdtem játszani egy dalt. A címét nem tudtam, de azt a videót, amiben ezt tanítják milliószor láttam. Néha elrontottam egy-egy hangot, de összességében nem ment rosszul. Teljesen belefeledkeztem a játékba, így nem vettem észre, mikor bejött valaki.
- Héj! - szólt egy hang - Mit csinálsz a gitárommal?
Ijedten felnéztem, és Mikey-t pillantottam meg. Miért is ne pont az ő gitárját piszkáltam volna? Ilyen a szerencsém... Gyorsan letettem a hangszert és felálltam.
- Ne... ne haragudj, nem tudtam, hogy a tiéd... Én csak játszani szerettem volna, de nyugi, már megyek is - Az ajtóban állt, így kissé összehúztam magam, hogy kiférjek. Kicsit furcsán nézett rám, én pedig álltam a tekintetét. Észrevettem, hogy szája szegletében mosoly bujkál, majd hangosan elnevette magát.
- Mi az? - kérdeztem tőle, de ő még mindig nevetett. Mikor befejezte, még mindig mosolyogva rám nézett.
- Ugyan már, nem csináltál semmi rosszat, ne parázz - mondta - Viszont azt nem is tudtam, hogy gitározol - nézett rám nagy szemekkel. Lesütöttem a szemem, és tekintetemmel a földet pásztáztam.
- Nem, én csak megpróbáltam - mondtam halkan.
- Pedig szerintem egész jó volt.
- Köszi - tekergettem zavartam az egyik tincsemet az ujjammal.
- Megtanítsak neked egy dalt? - Olyan halkan tette fel a kérdést, hogy nem tudtam eldönteni, vajon tényleg kimondta-e, vagy csak a fejemben hangzott el. Kérdőn néztem rá, mire elismételte a kérdést.
- De nem épp egy nagy videojáték-csata közepén vagytok? - néztem fel rá mosolyogva, mire ő beletúrt a szinte fekete hajába és elindult az egyik szék felé. Zavartan követtem, és leültem mellé. Ő kezébe vette a gitárját és pengetni kezdte. Felismertem a dalt, egy Blink182 számot játszott és halkan énekelgetett hozzá. Mosolyogva figyeltem, s mikor befejezte a dalt, a kezembe nyomta a hangszert, hogy próbáljam meg én is. Hosszas bénázás után sikerült lejátszanom az első pár akkordot, majd inkább hanyagoltam.
- A dal, amit játszottatok saját szám? - kérdeztem tőle.
- Igen - bólintott - 'Gotta Get Out' a címe. Van egy pár saját számunk, de feldolgozásokat is játszunk.
- Tényleg, mi a neve a bandátoknak? Mikor alakultatok és hogy letettetek a One Direction elő zenekara? És mióta zenélsz? - zúdítottam rá a kérdéseimet, ő pedig nevetve válaszolt.
- Én olyan tízéves korom óta gitározom, az éneklés számomra nem olyan fontos. 2011-ben alapítottuk a 5 Seconds Of Summert, Luke-kal és Calummal, majd később Ash is csatlakozott hozzánk. Aztán egyre több helyen kezdtünk fellépni Ausztráliában és az egyik ilyen alkalommal odajött hozzánk egy ügynök, hogy jók vagyunk. Így fedeztek fel minket. Innen egyenes út volt a turné. Nagyon hirtelen történt, még fel sem tudtam fogni.
- Ez olyan jó - mondtam - Nagyon-nagyon tehetségesek vagytok, még nagyra viszitek.
- Köszi - mosolygott, majd témát váltott - Meddig maradsz Párizsban?
- Nem tudom. Tudod, nem akarok sokáig Jamie-éken élősködni, bár tudom szívesen látnak vendégül. És ti?
- A mi időnk is bizonytalan - mondta halkan.
Ezután egyikünk sem szólt egy szót sem. Azt hiszem abban a pillanatban fogtam fel, hogy Michaellel kettesben vagyok egy helyiségben, beszélgetünk és gitározott nekem. Visszafojtottam egy mosolyt, de éreztem, hogy az arcomat forróság önti el. Még mindig csendben ültünk, de én nem éreztem kínosnak. Felálltam és körbenéztem a helyiségben. Megnéztem az összes gitárt, a nagy dobszerkót, mindent. Mike csendben figyelt közben, amitől egy kissé zavarban voltam. Szerettem volna, ha ez a kis idő továbbtart, de hallottam, hogy nyílik a stúdió ajtaja.
- Jaj, Carmen már mindenhol kerestelek - jelent meg Jamie az ajtóban, majd mikor meglátta, hogy Michael is itt van, zavartan nézett hol rá, hol rám. Majd észbe kapott és folytatta.
- Rob szeretné, ha otthon vacsoráznánk, úgyhogy gyere, okés?
Bólintottam, majd követtem őt ki a helyiségből. Az ajtóban megálltam, és visszanéztem Michael-re.
- Szia - intettem neki. Ő elmosolyodott, és visszaintegetett, én pedig kimentem a folyosóra a barátnőm után.
***
Vacsora után Jamie-vel a szobájában voltunk, és elterveztük, hogy filmet nézünk. Ő éppen a DVD-k között válogatott, én pedig az ágyán feküdtem és a plafonra meredtem. Mikor kiválasztotta a filmet lepattant mellém és a távirányítóval bekapcsolta a lejátszót.
- Jamie - szólaltam meg halkan, mire ő kérdőn lenézett rám - Lehet, hogy most egy kicsit mérges leszel, hogy ezt mondom, és tudom, hogy megállípodtunk valamiben de... Szerintem kezdem egyre jobban megkedvelni Michaelt, és ez nem jó - hunytam le a szemem, majd ismét ránéztem, és a reakcióját figyeltem.
- Miért mondod azt, hogy nem jó? - mosolyodott el - Szerintem jó dolog az, ha kedvelsz valakit, nem értem ebben mi olyan rossz. Tudom, hogy ígéretet tettünk egymásnak, de be kell látnod, hogy az hülye ötlet volt. Jó, én nyertem vele, mert tényleg nagyon kedvelem Calumot.
- Akkor most jártok? - kérdeztem hitetlenkedve, mire Jamie sompolyogva elmosolyodott.
- Nem tudom, lehet, vagyis... - a párnájába fúrta a fejét, majd újra rám nézett - De ami téged illet... Ha Mike-ot kedveled, az ellen nem tehetsz semmit. Aranyos srác, bár megközelíthetetlennek tűnik... Viszont a délutáni kis gitározgatás és beszélgetés alapján, amit elmeséltél, szerintem lehet esélyed. De ha megfogadsz egy tanácsot: ha tényleg őt akarod, akkor nagyon gyorsan lépj, még mielőtt azt hinné, hogy Luke és közted van valami. Vagy mielőtt Luke hinné ugyanezt.
Újra a plafont kezdtem pásztázni, és elhatároztam, hogy a legközelebbi alkalommal lépek Michael felé. Tudtam, hogy nehéz menet lesz, tekintve, hogy nem egy közvetlen srác, de a ma délután reményt adott nekem, és most már tudtam mit akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése