- Jamie -
Izgatottan dobogtam a reptér márvány kövén miközben várta már mikor írják ki hogy melyik kapura érkezik Carmen gépe. Izgatott voltam, de féltem is egyben. Mi lesz ha majd nem fog már annyira kedvelni úgy, vagy ha unalmasnak tart. Neem! Ilyen csak nem fordul elő, hisz eddig egy napot nem töltöttünk volna el úgy hogy nem beszéltünk volna, és akkor se untuk meg egymást akkor most se fogjuk...
- Hé J! - bökött meg a bátyám, mire én ijedten kaptam föl a fejemet, mire ő mosolyogva intett a tábla felé a fejével. - A hármasra jön. - fogta meg a felkaromat majd maga után húzott át a hatalmas embertömegen, még jó hogy fogta a kezemet különben szerintem ez az óriási ember tömeg egy az egyben elvitt volna.
- Carmen!- sikoltottam mikor megláttam a barna hajú mosolygós lányt, aki éppen akkor küzdötte le magát a mozgó lépcsőről. Sikerült kijjebb furakodnom a szorosan szinte már úgy egymás mellé szorult emberek közé mint a heringek egy kis dobozban. Mikor sikerült végre kiszabadulnom gyorsan odaszökkentem a lányhoz és jó szorosan megöleltem.- Jézus de jó látni téged!
- Szia! - nevetett ő is. - Téged is jó látni . Sokkal magasabbnak hittelek. - nevetett mikor végig nézett rajtam.
- Én a te nevedben se mondanék semmit, te se vagy valami magassági rekorder. - böktem meg a vállát játékosan mire Rob kezei nehezedtek a vállamra.
- Szia Carmen! - lépett ki mögülem majd erős karjaiba zárta a lányt, aki egy kicsit megszeppenve de visszaölelte. - Jó látni. Mehetünk? - nézett ránk kettőnkre mire mind a ketten bólintottunk.
Az egész utat ami több volt mint fél óra, végig csacsogtuk, nem állt be egyszer se a szánk. Persze Robnak nem kellett végig várnia amíg mi folyamatosan beszélünk hanem ő is beleszólt amibe csak lehetett.
- Apud? - nézett rám Car az ajtó előtt állva, mikor már épp nyitottam volna be.
- Tárgyalása van, és csak holnap jön csak haza mert az irodába alszik. - húztam el a számat. - De ez azt jelenti hogy ma este kimehetünk és megmutathatom neked gyönyörűséges Párizst! - táncoltam egy helyben mire ő fölkacagott, majd benyitottam a lakásba. Carmen tátott szájjal lépett be a házba és nem bírta úgy mint egy bagoly 180 fokban körbe forgatnia a fejét de amit csak ehetett azt nagy pislogások közepette nézett meg. - Hahó Car, élsz még? - lengettem az arca előtt a kezemet, mire ő csak hápogott
- Ez gyönyörű, ez a ház gyönyörű! Úr isten. -rázta a fejét hitetlenkedve.
- Akkor a szobádnak még jobban fogsz örülni!- ragadtam meg a csuklóját és fölhúztam a lépcsőn.- Rob hozd már föl kérlek a bőröndjeit! -kiáltottam még le a bátyámra aki szem forgatva fújt egyet és föl felé kezdte lel cipelni a bőröndöket. - Nem kell velem laknod egy szobába az a szerencséd mert marha kupis vagyok amúgy.- támaszkodtam a kilincsre, a sötét mahagóni ajtó előtt, ami Carmen szobáját fedte.- Ha eddig ámultál akkor most tessék itt a szobád Car!- nyitottam ki az ajtót és tártam ki előtte, ő pedig ha ennél is lehetett csak még nagyobbra tátotta a száját. Óvatosan beljebb taszigáltam a lila rengetegbe. A szoba falai halvány rózsaszínben úsztak, különböző virág mintákkal ellátva. Egy hatalmas fehér francia ágy volt a szobában. Egy ugyan csak óriási tükrös gardróbbal aminek a tükrén is virág minták voltak gravírozva a szélébe. Volt még egy terebélyes író asztal is, ami ugyan csak fehér volt, és egy kis kedves fésülködő asztal is. - Van saját fürdőd is az ajtó mögött. -mutattam az egyik ajtóra, a másik pedig az én szobába vezet nem tudom miért van így megcsinálva, így vettük a házat. Akkor a szemben lévő hatalmas ablakszerűség kinyitható, és ott van a terasz. az is egybe nyílós, és van is egy hinta ágy is. Este nagyon szép, onnan nézni a várost. És mivel már hamarosan pontosabban két hét múlva vége a sulinak és már nagyon jó idő van sokat lehet kiülni, és nézni Párizst mert innen beláthatod, és a csillagokat is láthatod, amit a városból sajnos nem, a sok fény miatt. - magyaráztam miközben ő körbe fordult néhányszor a szobájában. - Rob fölhozta a bőröndjeidet. - húztam beljebb az ajtóból a bőröndöket. - Kérsz valamit enni, inni?
- Igen egy kis inni való jól esne. - bólogatott, majd kicipzározta az egyik bőröndöt. Bólintva sétáltam le a lépcsőn egy pohár innivalóért.
- Kicsit csöndes még. -jegyezte meg rob miközben a vacsoránkat kavargatta
- Igen de nem sokáig lesz az hidd el. Csak még meg van szeppenve. Holnapra már ki fog nyílni a csipája nyugi.- nyomtam egy csókot bátyám arcára majd két pohár kólával sétáltam föl a szobába. - Jöttem segíteni!- tettem le az éjjeli szekrényre a poharamat az övét pedig felé nyújtottam. - Este akkor kimegyünk sétálni?
- Persze!- bólogatott
- Paris -
- Annyira gyönörű- pislogott körbe Car miközben jártuk a várost, este már az esti fényekben
- Én is nagyon szeretem. Ilyenkor a legszebb. Minden ki van világítva, még az Eiffel torony is. Minden annyira szép.
- Nem ülünk be oda inni valamit? - mutatott a kis kávézóra.
- De az a kedvenc kávézóm itt Párizsban. Itt találkoztunk másodjára Chris-szel. - ültünk le én pedig levettem a kis kabátomat, mert jó idő volt bent a kávézóba, még akkor is ha kint még egy kicsit hideg is volt.
- Tényleg mi van vele? Beszéltél azóta vele? - könyökölt az asztalra
- Igen.Vagyis csak pár szót, de azt is csak SMS-be nem mertem fölhívni. És ő pedig hívott de úgy tettem mintha nem hallottam, vagy nem vettem volna észre. Féltem is hogy ma látom, mert a suliba próbált utolérni, de elszaladtam. És elég sokat szokott péntekenként a haverjaival lógni itt bent a városban, na meg azokkal a Barbie utánzatokkal. - húztam el a számat mikor végre hozzánk ért a pincér srác. - Én csak egy szedres shake-et kérek. Te? - néztem barna hajú barátnőmre aki az étlapot bújta
- Én pedig egy banánosat. - mosolygott föl a srácra aki mosolyogva írta le a dolgainkat majd bólintással hagyott ott minket.- Nem tudom igazából mit mondjak rá mert igazából, kedves srácnak tűnik már mint ahogy elmesélted.
- Az is nagyon kedves. És tetszik, és két nappal ezelőtt majdnem megcsókolt de nem tudom mit tegyek mindegy is... Amúgy Lucas nem volt szomorú amiért ott hagytad?
- De igen.. és ő is vitt ki a reptérre.. ahol hát ő izé.. megcsókolt, de én nem csókoltam vissza csak egy szia-val eljöttem egyszerűen nem tudtam rá mit reagálni.
- Ez durva, nem gondoltam volna hogy majd lekap. - ráztam hitetlenkedve a fejemet. Mire megszólalt az ajtót jelző csengő, és belépett rajta három vihogó jókedvű srác, és közöttük Chris is. - Az ördögbe ! - hajtotta le gyorsan a fejemet.- Ne nézz föl, ne nézz semerre, itt van Chris! - sziszegtem oda Carmennek, aki érdeklődve pislogott rám. -Csak.. csak vigyük el amit kértünk és húzzunk el, ok? Elhoznád, addig én kimegyek. -nyomtam a kezébe a pénzt és kifelé szaladtam az ajtón.
- Chris szerintem észre vett téged, legalább is nagyon nézett téged. - adta a kezembe a shake-et.
- Az kéne nekem ma még hogy vele kelljen beszélnem. Elég kínos egy beszélgetés lenne. - nevettem föl zavaromba és leültünk az egyik padra.- Hékás te milyen srácot bámulsz ennyire? - böktem meg a könyökömmel mire ő rám nézett még mindig a szívószálat szürcsölve.
- Azt a srácot aki ott van a padnál itt a szomszédba azzal a másik hárommal, a fekete hajú, a hosszú ujjú pulcsis. Mellettem ült a gépen.
- Nem képzelődsz? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Nem! Ezt a kócos hajat meg a kék szemét akárhonnan fölismerném. - győzködött.
- Akkor menjünk beszélgessünk. - álltam föl vidáman és tettem egy lépést a srácok felé akik jó ízűen nevetgéltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése